A szubjektivitás alaptörvénye

Internet-FreedomAz őrült ács így írta egykoron: „könnyű ítélni a felületesnek, és mily nehéz, ki a szívet kutatja, méltányolván annak minden redőzetét.” A sorok Az ember tragédiájából valók, mi viszont most a futballra próbáljuk ráhúzni a szubjektív bőrt, illetve inkább lerántani róla.

 

A posztot a kommentek közt felvetett alapvetés-vizsgálat ihlette nyilván, senkit ne érjen meglepetés. Ugyanígy meg kell jegyezzem már az elején, hogy azért, mert mi itten írunk, kérem szépen, azért még nem vagyunk, és nem is kívánunk lenni az igazságszolgáltatás gyakorlásával megbízott személyek. Nem vagyunk bírók. Egy hang a szélben, egy vélemény a térben, egy ihlet, ha úgy tetszik, valami, amin lamentálni lehet, egyetérteni, vagy kiröhögni.

biro_kalapacsA bíró, a bírák szerepe egyébként is egyszerűbb: mégiscsak meghatározott, megalkotott szabályok mentén kell ítéletet mondania. Egy csapat, de legyünk konkrétak: a Chelsea futballjáról, a játékosok teljesítményéről viszont max annyit tudunk, hogy teszünk néhány megállapítást, aztán együtt, veletek megpróbáljuk megtalálni az adott jellemzés helyénvalóságának valószínűségét. Míg a bíráknál alapvető szempont, hogy független, pártatlan legyen, addig esetünkben erről szó nincs, épp ellenkezőleg: mi itt szurkolóként vagyunk jelen, a Chelsea szurkolói társadalom részeként egy a rengetegből. Nincs pályaalkalmassági, ha valaki nem idevaló, azt a közösség úgyis kiveti magából idővel.

 Persze a mi szövegünk áll itt felül, a tiétek meg ott alul, ez azonban nem jelenti azt, hogy a véleményünk felsőbbrendű lenne, írt erről valami Petőfi is, felül a gálya, alul a víznek árja, azt meg tudjuk, ki az úr, amíg szépen vagyok. Nekünk ugyanúgy, mint nektek, van személyiségünk, ami meghatározza a véleményalkotásunk alapját, hangulatunk, ami meghatározza a vélemény felhangját, egyéb személyiségvonásaink, amely meghatározza a vélemény posztban létrejött végleges formáját. S végül van stílusunk, ami pedig meghatározza a végleges vélemény közlésformáját. Aztán, ez vagy tetszik, vagy nem. Azaz, vagy visszajössz 2 nap múlva is, vagy az életben többet soha.

Nem rémlik most, mondjuk utánanézhetnék, de hát lustaság fél nehézség, hogy szenteltünk-e már ennek a témának külön posztot, jóllehet érintőlegesen foglalkoztunk már a dologgal korábban is. Úgy vélem egyébként, hogy nem, hiszen azért ez nem igazán kapcsolódik a Chelseahez, hovatovább a szurkolásunkhoz is érintőlegesen. Most mégis arra vállalkozom, kicsit közelebb hozzam magunkat magunkhoz, ennyi az egész, ennyit tudok mondani előre, aztán majd a végén visszatérünk rá, sikerült-e, vagy sem.

A nyugati orvostudomány és a keleti orvostudomány alapvetőleg másként, mondjuk ki: majdhogynem pont homlokegyenest ellentétesen ítéli meg a temperamentum jelentését és jelentőségét. Az emberek közötti különbségek alapszinten három területre oszthatóak: testi, lelki és szellemi részekre. A temperamentumot a lélekből és a szellemből eredeztetik, ami aztán végül testi formában is megjelenik, de elmondható, hogy a tudatalattiban gyökerezik. A nyugati tudomány végül Hippokratész nevéhez köthetően 4 személyiségtípust különböztetett meg.

orvostA 4 alaptípust azonban már akkoriban is négy sarokkőnek tekintették, senkit nem soroltak be a négy csoport valamelyikébe, hanem a 4 kombinációjából kialakult végső típust vizsgálták, majd az uralkodó személyiségjegyek alapján nevezték egyiknek vagy másiknak. Ez a rendszer mára bőven idejétmúlt, mégis, innen eredeztethető az egész személyiségvizsgálat. Nem mennék végig az egész folyamaton, egyrészt, mert senkit sem érdekel, gondolom, másrészt, mert lényegtelen is szempontunkból. Legyen elég annyi, hogy a lehető legkülönbözőbb irányokba fejlődött tovább a folyamat, az orvostudomány robbanásszerű fejlődésével együtt a viselkedésformák vizsgálata is nagyon sokféle eredményre vezetett. Jellemzően a XXI. század a legbiztonságosabb századnak tűnik egyelőre, mégis, számos új olyan dolog van, ami merőben befolyásolja az emberek életvitelét, viszont soha eddig nem foglalkozott ekkora mértékben az emberiség egésze a motiváció kutatásával és lelkének ápolásával.

A társadalmilag fejlett világnak tekintett Európa, Amerika, a fejlődők közül a nagy népességszámmal rendelkező Kína, India, de még Oroszország is közel fél évszázada nem áll lényegi háborúban senkivel (az USA vietnámi érdekeltségét most ne vegyük ide, hiszen az amerikai kontinensen élő többszázmillió ember életét ez az összességhez képest nagyon kevéssé befolyásolta), a biztonság mellett az oktatás fejlődése pedig lehetővé tette az emberek számára, hogy foglalkozzanak ezzel a kérdéssel. Egyáltalán, hogy gondolkodjanak, gondolataikat megértsék, s ez a folyamat bizony visszahozta a nyugati orvostudomány által lekicsinylett keleti orvostudományt, és a spiritualitást a mindennapjainkba. Bár sok esetben a fejlett-tudományos nyugati aggyal kuruzslásnak vélik mindazt.

Nekünk, akik a nyugati kultúrában civilizálódtunk, a keleti, s most kicsit konkretizálok, a kínai gyógyászat megközelítése meglehetősen idegen, hiszen a megismerési folyamatban egészen más logikát követ, mint az általunk megszokott. A dolgok közötti hasonlóságra, az összekapcsolásra, az egységesítésre épít. Míg a nyugati, tudományos gondolkodás elsősorban az elkülönítésre, a dolgok szétválasztására törekszik, vagy-vagy, addig a keleti logika az és-is szavak használatával jellemezhető. A nyugati orvoslás alapja a természettudomány, a technika. A tudomány ismereteit használja fel arra, hogy a testi működéseket és folyamatokat minél pontosabban leírja. Az anyagi, konkrét, megfogható, kimutatható dolgokat vizsgálja. Nagyon magas szintű fejlődést ért el ezekben az utóbbi évtizedekben, gondoljunk csak a megrajzolt emberi géntérképre, a sejtszintű folyamatok laboratóriumi vizsgálatára, a sebészet technikai bravúrjaira. Az ember – a természet – vizsgálatának ez a megközelítése a bal agyfélteke dominanciáját feltételezi, aktív figyelme inkább a jang energiát használja: pontos, precíz megoldásokat eredményez.

taoEzzel szemben a keleti gyógyászat alapja a filozófia, a keleti világszemlélet. A tudományos gondolkodáshoz képest válaszai sokkal elvontabbak, absztraktabbak. A gyógyítása művészethez, a költészethez közeli. Az embert testi-lelki-szellemi egységben szemléli, a természeti környezet részeként. Megállapításai általánosak, intuíciót, az egész átlátására való érzékenységet feltételeznek. Ez a jin energia, a jobb agyfélteke dominanciáját jelenti.

A nyugati orvoslás az embert részekre osztja. Minél inkább fejlődik, annál speciálisabban vizsgálja testünk működésének részleteit. Az orvostársadalom szakterületekre oszlik, szakorvosok foglalkoznak különböző testrészeinkkel. Ezzel szemben a keleti orvoslás holisztikus megközelítésű, az embert nemcsak testileg tekinti egésznek, a részek közötti kapcsolat állandó figyelembevételével, hanem testi-lelki-szellemi egységnek is. Nem különíti el a testrészeket, az összefüggéseket keresi. A testi problémák megoldásában a lelki-szellemi jellegzetességeinket is figyelembe veszi.

A nyugat a részeket egyenként, külön-külön gyógyítja, kevéssé szentel azonban figyelmet a részek egymásra gyakorolt hatásának. A kelet ezzel szemben az egészet gyógyítja, a kibillent egyensúly próbálja helyreállítani, ezzel viszont kevésbé objektív, sőt, szubjektív.

Ha az egészet más kontextusba akarom helyezni, adja magát egy zenekari példa. A nyugat az, ami-aki veszettül jól tud dobolni, bármikor nyom egy Santana-gitárszólót, jól boldogul a zongorán, és beszarsz, ha hegedű kerül a kezébe. A kelet ismeri a hangszereket, de kevésbé, vagy egyáltalán nem tud bánni velük. Viszont, a kelet meg ír egy szimfóniát, míg a nyugat megpróbálja sorba rendezni a dobszólót a gitárszólóval, és a magányos hegedűvel. Amíg a nyugat a virtuóz, addig a kelet a karmester, aki meg tudja mondani, melyik eszközt kell újrahangolni.

Hogy ne táncoljunk túl messzire a focitól, a nyugat a galaktikus Madrid, a kelet pedig José BL győztes Intere, urambocsá’ Di Matteo Chelseaje.

A nyugat megkeresi, hol fáj, majd helyi kezelést nyújt, gyógyszeres-sebészeti úton. A kelet, az más. Alapja többnyire a megelőzés, nem a kezelés. Filozófiai alapja a Taoizmus. A Tao minden létező forrása, a világ törvénye, az Út. A Tao ereje, a kiegyenlítődésre törekvés megmutatkozik az élet minden területén. A taoizmus két alapvető energia megnyilvánulását látja a világban, ez a jin és a jang, a föld és az ég, az anyag és a szellem polaritása. Ezek az erők alkotnak minden létezőt. Mozgásuk ellentétes, de egyensúlyra törekszenek, állandóan változnak, és kiegészítik egymást. A betegségek hátterében a keleti ideológia szerint az életenergia, a kí (ejtsd: csí) diszharmonikus működése áll. A gyógyítás pedig ezen diszharmónia helyreállítását célozza, célja, hogy (újra) elérjük a belső harmóniát.

Összességében tehát míg a nyugati orvostudomány alapjában és egészében analitikus, addig a keleti orvostudomány és a spirituális világ mondjuk úgy tömbösített, az egészet vizsgálja, nem a részt. Nézzük meg, mi magunk is hogyan vélekedünk, mi alapján alkotunk véleményt a csapatról, a csapat játékáról, a játékosokról. Analitikus, statalapú véleményt formálunk? Objektív alapon, mérőszámok alapján próbálunk meg ítéletet hozni, miközben a lehető legtöbb mérhető adat rendelkezésünkre áll? Avagy, szubjektív, érzelemalapú véleményt mondunk, az alapján, mit éreztünk, mikor azt láttuk, hogy..

vélemény

Oké, mondhatjuk, kit lep meg, hogy a szurkolás érzelemalapú, a véleményalkotás ilyentén pedig szubjektív? Naná, hogy senkit, gondolom. Viszont egy szubjektív vélemény képes lehet-e arra, hogy ítéletet mondhasson, hiszen semmiképp sem születik a teljesség igényének figyelembevételével? Azaz, jogos-e, ha feltesszük a kérdést: mi a jobb, ha… vitaindítónak, aminek CSET is szánta, teljesen jó, csak arra próbálok rávilágítani, hogy ebben döntés nem születhet.

Az adott véleményt, amit megfogalmazunk, bele sem gondol az ember, hány féle személyiségjegy befolyásolja: emberkép, világkép, érzelmek, racionalitás, önkritika, rendszerkritika, magabiztosság, változtatásban való hit, cinikusság, függetlenség a közvéleménytől, általános elégedettség, gondolkodásmód, és még vagy száz dolgot fel tudnék itt sorolni, ami alapból vagy aktuálisan meghatározza, milyen karakteregymásutánt vet az ember képernyőre. Ehhez képest úgy vélem, komoly dolog az, ha valaki képes következetes lenni, heteken, hónapokon, akár éveken keresztül, így valamelyest elismerésként könyvelem el a magam és írótársaim nevében, ha ezzel vádolnak meg bennünket. Bizonyos szempontból egy jó blogger jó tanár és jó filozófus is. Persze szenvedélyes, előítéletes, és véletlenül sem pártatlan, hiszen szurkoló.

A pszichológiai vonalról már ejtettünk szót lépten-nyomon gyakran, így ezt a vonatkozást most nem keverném ide, annak ellenére, hogy szerves része a folyamat egészének. Ideidézném azért, ami annyira idekapcsolódik, mint más meg nem:

Aki most lát és hall (olvas) engem, annak saját felelősségére kell képet alkotnia arról, amit mondok. Ez nem igazmondás vagy hazugság, hanem önhűség kérdése. Vagyis abban a pillanatban, amikor valaki megért engem, akkor önmagát érti meg; csak annyit tud belőlem megérteni, amennyit önmagából megértett. Ezt a belső képet mindenkinek magának kell megalkotnia, függetlenül másoktól.

kommenthuszarEz persze feltételezi részben, hogy humanoidok vagyunk, és mint online huszároknak is van értékrendszerünk. Ugyanis be kell hozni a vizsgálandó tételek közé egy új dolgot: az értékrendszert. A véleményalkotási folyamat nem más, mint egy saját értékrendszer alkalmazása a valóságot rekonstruáló megismerés alapján megalkotott elvi valóságra. Hiszen sem a filozófia, sem a pszichológia szempontjából a tények és a megismerés sosem létezik tiszta formában. A kérdés, hogy adott dolog vizsgálata szempontjából a tény releváns tény-e vagy sem.

Az ember alapvetően szubjektív lény, ezt nem lehet kikapcsolni. Ha leültetsz két random kiválasztott Chelsea szurkolót két elzárt szobába, lejátszod nekik ugyanazt a meccsrészletet, és a véleményüket kérdezed, írják le, mit láttak, mit gondolnak, mindenféle egyéb instrukció nélkül, fogsz kapni két variációt, ami a történet lefolyásában sem biztos, hogy egyezni fog, de cserébe semmi másban nem lesz ugyanaz. És bizonyosan a két vélemény nem lesz analitikus: nincs analízis, szintézis, az összehasonlítás ad hoc jellegű, az összefüggések értelmezése felületes, formálisan van jelen a logikai mechanizmus, cserébe kapsz elvek mentén szemlélt, vélt valóságot.

43

Ennyi észosztás után legyen valami interaktív jellege is a dolognak, itt van nekünk hétvégére a rangadó a United ellenében. Egy edző, egy csapat, két út: a kockáztatás vagy az óvatosság nyer?

  • Ezt még ilyen formában emésztenem kell 😀
    Ami meg az utolsó gondolatot illeti, játszodjunk Mikellel és Ramival, előttük Oscar, a többi meg csak részletkérdés. Szerintem ez ellen a manu ellen nem kell bebetonozni az egész pályát, de azért lebecsülni sem szabad őket. Legjobb ha elől nyomás alatt tartjuk őket és megakadályozzuk a labdakihozatalukat, ne a mi térfelünkön kezdjük levadászni őket. Annyira nem acélos a védelmük, sőt…illene már a kezdet kezdetén zavarba hozni őket, hogy 90 percig legyen amiért reszkessenek! 😀

  • Efra7

    Jó kis poszt lett 😀 a MU-ra térve pedig: ha részekben nézzük a dolgot, akkor nem is tudom miben lennének jobbak, csatárposzton biztosan, már ha a tudást nézzük, egészében véve pedig még gyengébbek. Mégis nem mehetünk el amellett, hogy akármennyire is gyengék, akkor is az MU. Mou ha akarná simán lehozhatna egy oly X-et, mint a szezon elején, de miért is akarna. Akkor sem tartottak sokkal hátrébb, mi minden szempontból igen, ezért aztán én nem félteném tőlük a játékosainkat. Egyedüli igazi fegyverük Rooney, de azért ha Suarezt megfogtuk, csak megfogjuk őt is, lehetőleg nem a 3. perctől kezdve 0-1-nél. 😀 Persie akármikor tud gólt lőni, csak mostanában nem sűrűn, Hernandez meg a mumusunk, elég ha egyszer kap úgy labdát, hogy nem áll lesen, vagy a partjelző nem úgy látja. A kp-juk szerintem gyenge, bár itt is van egy igen jó Januzaj-uk, rá figyelni kell, és a védelem sem túl acélos. De azért valljuk be, a MU már az utóbbi években is ugyanilyen halvány volt, de akkor még volt nekik egy Fergie-jük, ma meg egy Moyes-ük. A különbség meg van, még. Végül csak oda lyukadok ki, hogy szubjektív véleményem szerint nem kell elóvatoskodni. Az elején kóstolgassuk őket, és ha látjuk, hogy épp nincsenek formában( mint általában :D), akkor mutassuk meg nekik, hogy kinek is van esélye bajnok lenni. Egyszóval: mutassuk meg nekik, hogy bizony van különbség a két gárda között, nem is olyan kicsi.

    • Efra7

      Bocsi, kicsit hosszú lettem! 😀

      • ez szerintem sosem zavart senkit, engem legalábbis biztosan nem

    • Mondjuk RvP és Rooney esetében nem sokat segített, hogy mostanság sérültek 😉 a jó Robin szerintem november végén játszott utoljára. Roo-t talán összedrótozzák ellenünk, de fitt akkor sem lesz. Akire szerintem figyelnünk kell, az Janika, meg Welbeck (szerintem sem RvP, sem Rooney, sem Hernandez nem lesz kezdő)

  • mohacsia

    Én alapvetően óvatosabban állok neki az ellenfeleknek, de most nekem is az a véleményem, hogy a két középpálya miatti különbség, illetve a hátsó soruk sebezhetősége miatt is érdemes lenne rájuk borítani a pályát. Valami hasonló taktikát képzelek el, mint a Swansea ellen. Ott Mata kezdett és folyamatosan nyomás alá helyeztük őket, hogy ne tudják kényelmesen járatni a labdát. Most ugyanezzel szerintem a két középpálya közötti különbséget lehetne kihangsúlyozni, de sokkal kisebb veszélyt rejt ez a taktika,mint ha RVP-vel és Rooneyval tudnak ellentámadni. Tudtommal RVP biztosan kihagyja a meccset, de elvileg Rooneyt is elküldték regenerálódni.

    Szerintem egy Ramires-Luiz pivot és egy Hazard-Oscar-Mata támadó középpálya megoldaná a dolgot. A védelmet ebből ki lehet következtetni, a csatár meg mondjuk legyen Torres.

    • Én is úgy gondolom, most van akkora különbség a két csapat közt, akár formákat tekintve, akár játékoserőt nézve, hogy az első perctől rájuk kell borítani a pályát, és a lehető legkorábban bevinni a vezetőt. Ellenünk biztosan fel lesznek paprikázva, egy gyors góllal viszont morálisan jól oda lehet b***** őket, hogy aztán fel se álljanak.

      Most érzem a csapatban az erőt, hogy a sokak(?)/néhányak által máshol hiányolt gálát a ManU ellen bontsuk ki a zizegős papírból a Stamfordon. A ManU 3 vereséggel nyitotta 2014-et, pedig a decemberi pocsék kezdés után úgy tűnt, megtaláltak valamit, s 6 meccsen nyertek egyhuzamban. Idén a bajnokságban top csapat ellen viszont nem sok babér termett nekik.

      A felvázolt kezdő viszont nekem kicsit soknak tűnik, vagy Mikelt a pivotba, vagy Schürrle/Willian Mata helyett. A csatárt, bárki legyen is, a védelemnek kell elválasztani a többiektől és a labdától, viszont Janika most nagy formában van, rá nem elég a habókos Luiz vagy a felrohangáló Ramires, kell egy Mikel, akit a nyakába akasztunk. Vagy, ha nem, akkor viszont figyelni kell arra, hogy Kagawa talán most először talált kicsit magára a MU-ban, mikor Januzaj miatt kikerült a szélre. Azpi jó védő (milyen fura, hogy egy ideje nem kell kisírnom a szemem egy jobboldali védő miatt), de ha sem a pivotban nem lesz valós védekező, s még elé is a védekezésre képtelen Matát tesszük, az azért izgalmas lehet.

      Mata egyébként is nagy kérdőjel, a kis lelkének biztosan jót tenne, ha a ManU ellen a kezdőben lehetne, de nem lenne az túl mély víz? Pláne, hogy a legutóbbi intermezzo óta belegondolni sem merek, mi lesz, ha lecserélik :))

      Egyébként sajtó”hír”, hogy lehet Lampardot is összekalapálják a ManU ellen, ráadásnak már Maticsunk is van ismét (bár nem tartom valószínűnek, hogy máris kezdene).

      Az én kezdőm: Mikel-Ramires; Hazard-Oscar-Willian; Torres

      • Efra7

        Nálam a Rami-Luiz pivot el is menne, csak akkor elé egy Oscar-Willian szél kéne, akik vissza járnak védekezni. Lamps nem hiszem, hogy játszik, Matics meg nem fog első meccsén kezdeni a MU ellen. Ezért én kb így állnék ki:
        Cech
        Iva-Cahill/Luiz-Terry-Azpi
        Luiz/Mikel-Rami
        Willian-Oscar-Hazard támadásoknál Oscar, védekezésnél Hazard lenne nálam középen, épp azért, hogy Osi besegítsen a védelemnek.
        Torres
        Meg lehet fogni őket, hát csináljuk!

        • mohacsia

          Iva sérült.

          Folyamatosan védekezésből támadásba és fordítva helyet cserélgetni nem biztos, hogy a legszerencsésebb. Akkor már egy 4:4:1:1 Hazard-ral Torres mögött és Oscarral meg Williannal a széleken jobb lenne.

      • mohacsia

        Luiz azért elég jól el tudja látni a védekező feladatait, nálam azért élvez elsőbbséget, mert támadásban többet hozzá tud tenni, mint Mikel. Egy kevésbé offenzív taktikához jobban illik Mikel, de a pályaburogatáshoz szerintem a brazil jobb választás. Lampardot ha összekalapálják, ha nem most nem biztos, hogy játszatni kéne, védekezésben jóval elmarad mindkettőnk javaslatától.

        Kagawáról a homlokegyenest ellenkezőjét olvasom a stretford enden, mindenki panaszkodik, hogy nem szélső és ott még gyatrább, mint középen. Egyébként a MU abban a 6 meccses győzelmi szériában sem volt meggyőző. Januzaj egy kicsit túl van sztárolva, egyáltalán nem teljesít egyenletesen jól. Nagyon tehetséges az rendben van, de csak akkor lehet tőle tartani, ha jó napot fog ki, egyébként meg csak sorozatban veszti el a labdákat meg rugdossa fel a lelátóra a labdákat. Kissé öncélú.

        • Nem azt akarom mondani, hogy nincs igazad, csak azt, hogy én jóval nyugodtabb lennék, ha a United egyetlen valamire való játékosát Mikel terrorizálná, nem Luiz kerülgetné.

          Kagsival kapcsolatban szerintem a Stretford túl kemény, bár nem nézem a MU meccseit, de itt egy kicsit arra utalnék vissza, mint amiről a poszt is szól, hogy vajon tényleg annyira szar-e, vagy csak fájdalmas nézni, ahhoz képest, hogy anno a megváltót látták benne, és azóta is jó mélyen bennemaradt, ki meg nem jön, az istennek sem. A Stretfordnál valamivel pártatlanabb források azért nem látják olyan siralmasnak, bár mondjuk meg, nem egyszerű dolog behatárolni az idei játékát, mert nyilván kevesebbet játszott, mint nálunk Mata.

          Januzaj esetében pedig valószínűleg igazad van, mégis ő a ManU konstansan veszélyes játékosa, kb az egyetlen.

          • mohacsia

            Veszélyes meg jól tolja, csak múltkor pont néztem egy meccs statjait whoscoredon, amit 7/1es lövési mutatóval, 0 key passal hozott le. Ellenben a dispossessed rubrikában egy szép nagy szám volt. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nincs félelmetes formában, inkább egyszer jó, egyszer nem. Biztonságosabb, ha ráeresztjük Williant, de alapvetően az a véleményem, hogy egy 18 éves srác semlegesítését a szélsőinkre való komoly védekezési feladatok aggatása nélkül is meg kellene oldani. Abban mondjuk van valami, hogy a pressingben kb az egész keretből Willian a legjobb, így kár lenne kihagyni, ha magasan akarjuk megakasztani a támadásaikat.

            Luiz nem kerülget senkit, inkább feltörli vele a gyepet.:D Azért jobban aggódnék, hogy kiállítja a rigó, mint hogy csak kísérgeti az emberét.

  • Capreolus

    A legjobb írás amit blogon (ever) volt szerencsém olvasni. (Ez szubjektív 🙂 nagyszerű, gratulálok!

    • Köszönöm. Szívesen.

  • D3vnull

    Srácok, örülök az optimizmusotoknak, én sajnos mindig borúlátó vagyok a mu ellen. A találkozó jókor jön, az mu gödörben, és idén SAF távoztával a bírói hátszél (orkán) is csitulni látszik.
    Ezügyben két dologtól azért még tartok : hogy young x.-ik kamuját befújják tizenegyesnek, vagy hogy welbecknek sikerül beakasztania az egyik lábát egy méterekre álló, földön fekvő védőbe, és így fújnak neki tizit. És persze Hernandez-től, aki hiába lesről szerzi ellenünk a góljai jó részét akkor is a mumusunk, és tartom annyira jó játékosnak, hogy bármikor megszopathat minket.

  • D3vnull

    A “méterekre álló, földön fekvő védő”-t nyílván érzitek hogy értettem, na 😀

  • Endy919

    Jó poszt , azt viszont nem állitom , hogy elsőre tiszta volt minden . 😀

    Na és akkor a meccs . Persie sérült , Shrek sem játszik , Chicáról bármikor bepattanhat , Welbeck remélem hozza a mindentkihagyok formáját , széljátékuk 0 , kp lassú , védelem zavarba hozható …

    Nem akarok túl optimista lenni , de nekem ez nagyon sima sikernek tűnik.

    3:0 ide , és Matic debüt(újra) !

  • És hogy a poszthoz is hozzászóljak:
    Ahogy az írva is vagyon, tulajdonképpen “szabad szemmel” (értsd: tudományos megközelítés hiányában is) is egyértelmű, hogy totál különböző, ki mit lát bele egy meccsbe, egy játékosba, taktikába vagy a Chelseabe. Erre szokták azt a példát hozni, hogy egy balesetnél ahány szemtanú, annyi leírás. Én a szurkolói klubtalálkozókon vagy a közös meccsnézések alkalmával mindig rádöbbenek, mennyire mások vagyunk – nem pejoratív éllel persze. De ez valahol természetes is, hiszen minket alapvetően “csak” ez köt össze, az összes demográfiai dimenzióban megvannak a különbségek.
    Amúgy meg bármilyen más közösséget vennénk egy zenekar rajongótáborától kezdve egy politikai párt szavazói köréig, ugyanúgy meglennének ezek a trendek: a hangosak és a visszafogottak, a progresszívak és a konzervatívak, aktívak és inaktívak, örök optimisták és örök kritikusok…
    Szerintem mindig, minden körülmények közt az a lényeg, ki hogy érvel és hogy viszonyul a többiekhez. Mindenkinek meglehet a saját igaza, sőt, az enyémnél nagyobb általános igazsága is, csak tudja megindokolni, ne ferdítse el vagy hagyja figyelmen kívül a tényeket.
    Egyébként meg hülyén is venné ki magát egy blogon, ha a blogger leírna valamit, alatta a kommentekben meg mindenki bólogatna 🙂

  • Amellett, hogy a MU most nincs formában, ne írjuk le őket, mert ilyenkor szokott szeretett csapatunk pontokat hullajtani. Szerintem a legfontosabb egy MU ellen, igaz, hogy nehéz, de nem lehetetlen: az első félidőben 2 góllal elhúzni, ha a végén kapunk gólt, azt nem egyenlítjük ki.
    Én bizony Mata-t játszanám, ahogy Schürrle-t is, Oscart, Hazard-t, Mikel-t és Ba-t. Ja és Maticot talán.

    A cikk pedig kiváló, de bizony még egyszer neki kell fussak, hogy minden a helyére kerüljön. 🙂

    • Efra7

      Szerintem sem szabad leírni őket, csak a ló túl oldalára se essünk, hogy nem merünk játszani mer az MU így meg úgy.

  • drágáim, többen írtátok, hogy nem teljesen tiszta a képlet a poszttal kapcsolatban, ha belövitek, hol a probléma, majd megpróbálom leírni, mire gondoltam 🙂 én elolvastam vagy ötször, nekem tiszta, de én tudom, mire gondoltam, és mit akartam írni, ezt meg asszem úgy hívják, helyzeti előny 😉

    • mohacsia

      Szépen néznénk ki, ha neked se lenne tiszta 😀

    • Efra7

      Nekem lejött elsőre is, persze nem árt átolvasni még egyszer-kétszer 🙂

  • mohacsia

    Bertrand a Villában tölti a szezon hátralévő részét. (Hivatalos) José pedig azt nyilatkozta, hogy bal szélsővédőként Cole-ra és Azpilicuetára számít.

    Közben állítólag egy 20 millió Ł-os ajánlatot tettünk Shawért, de olvastam olyat is, hogy 30 millió Ł-ban határozták meg az árát Southamptonban. Ez azért egy 18 éves srácért kicsit meredek. Ennyiért már klasszis védőket szoktak cserélgetni.

    Én mondjuk azt se bánom, ha Kalas lesz Iva back-up-ja.

    • D3vnull

      Shaw ballábas, baloldalon játszana. Amúgy zavarbaejtően jó játékos, és mivel első csapatban játszik korához képest sok tapasztalata is van.

      • D3vnull

        De mondjuk tényleg horror az ár

      • mohacsia

        Igen, ha Shaw jönne, akkor Azpilicueta visszaminősülne elsősorban jobbhátvéddé. Tiszta. Amúgy állítólag Chelsea szurkoló.

        • D3vnull

          Ez amúgy valóban így van. Ráadásul angol is. Teljesen király üzlet lenne, ha nem lenne ilyen rohadt drága.

  • ShedBoy

    Én csak a pivot kérdésköréhez szeretnék hozzászólni. Szerintem is Mikel-Rami, Mikel szinte mindig megbízható, meg emellett elegánsan is játszik, Rami meg szaladgálhatna fel a támadásokkal.

  • gorkaf78

    Én így kezdenék vasárnap: Cech, Azpi-Cahill-Terry-Cole, Mikel-Ramires, Hazard-Oscar-Schürrle, Torres

    • Endy919

      Valszeg ez is lesz a kezdő . A Schürrle-Willian duó viszont kérdéses. Szerintem Willian kezd.

      • gorkaf78

        Azért írtam a németet, mert mostanában a brazil többet játszik, sztem Schürrle frissebb. Meglátjuk. El tudok képzelni egy olyan kezdőt is, melyben Luiz/Lampard is játszik, és Rami “szélsőként”, pont Willian/Schürrle helyett. Volt már hasonló az idényben, ha jól emlékszem.

        • Endy919

          Volt. De azt inkább az idegenbeli rangadókon szokta meghúzni José , és az hamarább 4-3-3 mint 4-2-3-1 .

          De remélem hogy támadó felállásban ugrunk neki a MU-nak , és nagyobb probléma nélkül a Bridgen tartjuk mind a három pontot.

  • Nem hiszem, hogy bárkit is komolyabban meglep a dolog, de KdB hivatalosan is dobbantott:

    http://www.chelseafc.com/news-article/article/3626436/title/de-bruyne-departs