Az Abramovics-éra 15 legfájóbb távozója

Javában forr a nyár, mi meg itt szikkadunk két szezon közt félúton. Ilyenkor a csapat körüli történések sem annyira intenzívek, hogy enyhítsék szomjunkat, de az átigazolási ablak félig-meddig nyitva van (és a felkészülési meccsek már vannak), úgyhogy némi hűsítő szellő azért belengi a légteret. Adja magát tehát a téma, ám én ezúttal nem a jövőbe tekintek, hanem a múltba révedek majd. Górcső alá veszem az utóbbi bő tíz év legfájóbb eligazolóit. Személyes rangsor következik alább.

Előre vetítem, hogy a lista – mint ahogy fentebb említettem – szükségszerűen szubjektív: értem ez alatt a sorrend felállítását éppúgy, mint azt, hogy ki van rajta és ki nincs. No persze nem kell totális szerzői önkényre gondolni, csupán arra, hogy szempont volt a nálunk eltöltött idő, a sikerekben betöltött szerep, az érte kapott pénz, a játékos formája és a távozáskor benne rejlő potenciál.

(15.) Nicolas Anelka

Furcsa szerzet a francia, hiszen azok közé tartozik, akikre illik a futballkurva kifejezés, mégis, nálunk kifejezetten viharmentesen hozta le a maga idejét. Négy szezont (pontosabban három teljeset és két felet – 2008 telétől 2012 teléig) töltött nálunk, ez idő alatt jutott belőle jó és rossz is. Néha előjött belőle az elegáns zseni, jegyzett jó néhány pompás és/vagy fontos találatot, még gólkirály is lett, ugyanakkor nem ritkán ő volt az alibikirályság, illetve a flegmaság tankönyvi illusztrációja. Az árán csak pár milliót buktunk (15-ért vettük, 12-ért adtuk el), de az adás és a vétel közt eltelt időt figyelembe véve nyugodtan kijelenthető, hogy nem kötöttünk rossz üzletet.

(14.) Michael Ballack

A Klub történetének legjobb és legsikeresebb német játékosa négy szezont töltött nálunk. 2006-ban – még a vébé előtt – ingyen happoltuk el a Bayerntől az akkoriban még karrierje csúcsán járó Ballackot, akivel Mourinho tovább fokozhatta a középpályánk fizikai fölényét. A legkomolyabb dilemma vele kapcsolatban az volt, hogy fog megférni Lampard mellett (persze volt még ott némi mezszám-mizéria is), ami így utólag visszagondolva szerencsére nem járt annyi zűrrel. Játékát abszolút profizmus jellemezte: keményen dolgozott a pályán, nagy küzdő volt. Veszélyes volt fejjel, távolról és pontrúgásból is, emellett védőmunkáját is dicsérni lehetett. Utolsó meccsén sajnos üröm is vegyült az örömbe: a Portsmouth ellen megnyert kupadöntőn Boateng olyan csúnyán lerúgta, hogy le kellett cserélni, így a kupát is csak bicegve tudta átvenni a duplázós szezon végén (ráadásul úgy lesérült, hogy a dél-afrikai vébét is ki kellett hagynia). Ahogy ingyen jött, ingyen is távozott, de többek között az ő hiányában Ancelotti már közel sem tudott olyan eredményes következő szezont futni, mint vele.

Harcos stílusa miatt Ballack népszerű volt a Bridge-en

(13.) Ricardo Carvalho

A portugál középső védőt Mourinho hozta magával a Portóból: árát (25,5 millió font) a sikeres 2004-es Eb és a megnyert BL is jócskán felsrófolta. Alapvetően ő volt Terry párja a védelem tengelyében, de eleinte Gallasszal, majd később Alex-szel azért időnként meg kellett küzdenie a helyéért. Bár nem volt akkora kolosszus, mint a legtöbb angol belsővédő, mégis gyorsan akklimatizálódott, kiválóan fejelt, továbbá bátran vállalt kétes kimenetelű szerelési kísérleteket is. Labdabiztosság és elegancia is jellemezte Carvalho játékát, s nem mellesleg időnként elől is a csapat hasznára vált. Utolsó éveiben már érződött némiképp a formahanyatlása (lassabb és pontatlanabb lett), ettől függetlenül ő is kivette a részét a 2010-es duplázásból. 2010-ben a Real Madridba távozott Mourinho hívására méltányosnak mondható 6,7 millió font ellenében – s bár mint a mellékelt ábra mutatja, buktunk az árán, az itt mutatott teljesítménye miatt egyáltalán nem érzem őt veszteséges vételnek.

(12.) Eidur Gudjohnsen

A szőke izlandi 2000 és 2006 között volt a Chelsea játékosa, s bizony termékeny hat év volt ez. A Boltontól 4 millió fontért igazolt Gudjohsen legfőbb erényeinek alázata, munkabírása és sokoldalúsága bizonyult: keményen hajtott mindig is attól függetlenül, hogy milyen poszton játszatták (centerként, a csatár mögött vagy épp szélen), s nem derogált neki a kispad sem. Fontos és szépségdíjas gólból egyaránt köthető hozzá jó pár, én előbbiből a MU elleni találatát emelném ki Mourinho első meccsén, utóbbiból pedig a Leeds elleni ollózását. A vége felé már nem volt alapember, „csupán” minőségi csere, illetve kiegészítő ember, mégis – vagy épp ezért – fájt a távozása.

(11.) David Luiz

Mint ismeretes, a 27 éves brazil ezen a nyáron váltott klubot: három és fél szezon után a PSG-ben folytatja. Igazi közönségkedvencnek számító csupaszív mókamester igazi bohém srác volt, s tulajdonképpen ebből adódott a legtöbb problémája nálunk is. Ezen a vébén is bizonyítja, hogy kiváló adottságai vannak, s képes a klasszisteljesítményre, ám flegmasága és helyenkénti fegyelmezetlensége okkal űzte nálunk egyre gyakrabban a kispadra. Távozása persze így is fáj, hiszen nyilván mind őrzünk szép emlékeket góljairól, tisztázásairól és nagy alakításairól, ugyanakkor enyhíti fájdalmunkat busás vételára és a tény, hogy idén már alapvetően nélküle léptünk pályára.

David Luiz egyik legemlékezetesebb mozdulata Kékben
David Luiz egyik legemlékezetesebb mozdulata

(10.) Arjen Robben

20 évesen igazoltuk le a jól sikerült 2004-es Eb-je után a holland szélsőt, aki három szezon erejéig viselte a Kék mezt. A háromból talán a debütáló szezonja sikerült a legjobban, de különböző okokból kifolyólag sem ebben, sem a másik két szezonjában nem tudott stabilan jól teljesíteni, így nem válhatott megkerülhetetlen alapemberré. Gyorsasága, elszántsága és kiváló cselező készsége azért sok szép gólhoz hozzásegítette őt vagy csapattársait. Játékának két legfőbb hátulütője önzősége és sérülékenysége volt. Sajnos a kettő már elég adalék volt ahhoz, hogy elfogadjuk a Real Madrid ajánlatát és – igaz szép haszonnal, hiszen 12 millió fontos vételárának dupláját fizetették ki a spanyolok – túladjuk a már akkor is szép jövő előtt álló Robbenen (aki már nálunk is ilyeneket művelt). S bár a Királyi Gárdánál ő és a holland kontingens többi tagja (van der Vaart, Sneider, Huntelaar, Drenthe) sem tudta maradéktalanul megszolgálni a bizalmat (az egyetlen kivétel talán van Nistelrooy volt), 2009-es Münchenbe igazolása óta nagyszerűen teljesít és bizonyítja, kivételes képességű játékos.

(9.) Marcel Desailly

Amikor leigazoltuk ’98-ban friss világbajnokként, korának egyik legjobb belső védőjeként tartották számon a ghánai születésű franciát. Kiváló fizikum, elnyűhetetlenség és elegancia jellemezte, kegyetlen nehéz volt átjátszani. Igazi vezér volt, nagyszerűen szervezte a védelmet: mi sem bizonyítja ez jobban, mint a tény, hogy tulajdonképpen ő tekinthető John Terry legfőbb mentorának. Nem volt éppenséggel nagy gólzsák (2 találat fölé sosem ment), de a Liverpool elleni fejese a 2002-2003-as szezon utolsó fordulójában életmentő volt a BL-indulás kiharcolása szempontjából. Öt kiváló és egy utolsó, már felejthetőbb szezont töltött nálunk a francia kiválóság, aki 2004-ben távozott Katarba levezetni.

Határozottság, keménység, elegancia
Határozottság, keménység, elegancia

(8.) Claude Makelele

2003 nyarán, közel 17 millió font ellenében került hozzánk a Real Madridtól a francia labdaszerző középpályás, akit Ranieri egyértelműen a csapat motorjának szánt. Makelele tipikus láthatatlan zongoracipelő volt: hihetetlen munkát végzett, rengeteg akciót akasztott meg egymaga, így cserébe a támadószekció tagjai sokkal többet mehettek előre, s kapacitásuk kis részét kellett védekezésre fordítaniuk. Alacsony termetéből adódó hátrányait szívóssággal és remek helyezkedéssel pótolta. Nem véletlen tehát, hogy az ekkortájt módszeresen orrnehéz Realnál is verték a fejüket a falba az illetékesek, ugyanis ez az ember tényleg hasznosabb annál, mint amennyire a külső szemlélők gondolnák. 2008-ban, 35 évesen hagyta el a Stamford Bridge-et és talán nem túlzás azt állítani, hogy azóta se akadt senki, aki méltó módon vitte volna tovább az örökségét.

(7.) Jimmy Floyd Hasselbaink

Négy szezonjából mindössze az utolsó, 2003-2004-es esett bele az Abramovics-érába, s nyugodtan mondhatjuk, sajnos ő is a nagy csapatépítés áldozata lett. Pedig nagy reményekkel, akkori klubrekordért (15 millió font) érkezett az Atlético Madridtól a holland kiválóság, de így is kiváló vásárt csináltunk vele, ugyanis első két szezonjában ontotta a gólokat. Egy alkalommal a Coventrynek négyet lőtt a bajnokin, de mégsem ez, hanem a 2001-2002-es kiírásban a Tottenham elleni hazai fellépése volt a legemlékezetesebb (klasszikus mesterhármast szerzett, ráadásul egyet jobbal, egyet fejjel, egyet pedig ballal!). Gyors és szemfüles csatár volt, olyan, akinek nem derogál magának kialakítani a helyzeteket. Remek párost alkottak Gudjohnsennel, ám miután egyre több támadót igazoltak a fejükre (Mutu, Crespo…), fájó szívvel, de távozott 2004 nyarán. A Charlton játékosaként betalált ellenünk 2006-ban, de gólját nem ünnepelte – és hogy ez mennyire nem alap, arról kérdezzétek Poyet vagy Gallas urakat…

Jellegzetes gólöröm
Jellegzetes gólöröm

(6.) Daniel Sturridge

Sturridge megosztó személyiség volt nálunk töltött ideje alatt és azóta is. Adott egyrészt egy tehetséges srác, aki gyors, technikás és ambiciózus, másfelől viszont szertelen és önző. Mindig is jellemezte egyfajta becsvágy, nem ijedt meg a feladattól, meg akarta mutatni, mire képes. A csatárdömping miatt nálunk nem volt stabil helye, ráadásul még Torrest is rászervezték, illetve indokolatlanul preferálták helyette. A kölcsönbeadást és a padozást megelégelve átkérette magát Liverpoolba: bár anyagilag nyertünk az üzleten, Rodgers alatt Sturridge úgy kivirágzott, hogy ezt látva utólag a vételárának a dupláját is röhögve kicsengették volna a Vörösök. S bár a régi rossz reflexek nem tűntek el belőle teljesen, azért a legutóbbi szezonban látszott, van az a rendszer, amibe csodásan beleillik, ráadásul még passzolni sem derogál neki – nálunk meg eközben…

(5.) Juan Mata

Villas-Boas kevés jó döntésének egyik, ha nem legjobbja volt Mata leigazolása. Egykori tízesünk ugyanis annyira bevált, hogy első és második idényében is a csapat legértékesebb játékosa lett. A már emlegetett portugálon kívül Di Matteo és Benitez alatt is hozta a formáját: remekül vitt fazont a támadójátékba, kulcspasszai élményszámba mentek, pontrúgásai pedig életveszélyesek voltak. Mourinhoval viszont látványosan nem volt meg az összhang (leginkább a védőmunkáját érte – jogos – kritika), félévnyi epizódszereplés után átkérette magát az Old Traffordra, ahol döcögős rajt után szépen elkapta a fonalat és a bajnokság (a MU számára már tétnélküli) hajrájára ismét régi fényében tündökölt. Túl azon, hogy a betömörülő kiscsapatok ellen szerintem bőven elfért volna a kreativitása, nekem személyisége miatt is hiányzik, ugyanis vele egy végtelenül szerény és sportszerű játékos távozott – igaz, jó pénzért.

Mata itt épp a White Hart Lane-en varázsol
Mata itt épp a White Hart Lane-en varázsol

(4.) Ashley Cole

Nyolc év az nyolc év, ráadásul friss még a seb. 2006 nyarán érkezett viharos körülmények közt az Arsenaltól – Gallast és némi kápét kaptak érte. Mi sem bizonyítja jobban az üzlet számunkra előnyös voltát, mint a tény, hogy Ash nálunk többek között BL-t, EL-t, bajnokságot és négy FA kupát is nyert, míg a távozásakor szintén kiváló védőnek számító francia meg semmit. Cole gyakorlatilag azonnal beverekedte magát a kezdőbe és ott is maradt szinte végig, tulajdonképpen idén fordult vele először elő, hogy egészséges volt, de kezdő viszont nem. Ihletett formában posztján megkérdőjelezhetetlenül a világ legjobbja volt nálam, parádés szerelései vagy zseniális gólvonalas mentései nélkül biztos üresebb lenne a vitrin. Az idő és pár sérülés viszont őt is kikezdték: egyre kevésbé volt segítség támadásban, miközben hátul is le-lemaradt már embereiről, ettől függetlenül a levezetősdinél még többet nézek ki belőle. Az új szezont már az AS Románál kezdi, hiányozni fog.

(3.) Joe Cole

Az Abramovics-éra egyik első igazolása volt a West Hamtől szerződtetett szélső. Személy szerint nagy rajongója voltam mindig is Cole játékának, szóval lehet, hogy picit elfogult vagyok. Igazi Chelsea-srácnak tartottam, volt a stílusában valami csibészes vagányság, ami nagyon megfogott, emellett gyors volt, robbanékony, kitűnően cselezett és nem utolsósorban előszeretettel talált be olyan csapatoknak (tengermély hódolatomat kiváltva), mint a Sp*rs, a Pool vagy a MU. Sokoldalú volt: ha kellett, lesprintelte az emberét, ha kellett, tisztára cselezte magát, ha kellett, kilőtte a hosszú felsőt húszról, ha kellett, pimaszul sarkazott köténybe… A 2009-2010-es (duplázós) szezon végén távozott – ingyen, ugyanis nem tudott megegyezni a Klubbal lejáró szerződése meghosszabbításáról. Nekem nem csak maga a távozás fájt, hanem az is, hogy Chelsea-s karrierje után sehol sem tudott már igazán maradandót alkotni. Persze ezzel igazolta, hogy nem volt nagy vétek lemondani róla, de én csíptem őt annyira, hogy máshol is drukkoljak neki a minél jobb teljesítményért.

Szenvedélyes gólörömeit nem lehetett nem szeretni
Szenvedélyes gólörömeit nem lehetett nem szeretni

(2.) Didier Drogba

Ő már az a kategória, akit félve próbál meg a magamfajta néhány sorban jellemezni és dicsőíteni, annyit tett a Klubért. 2004-ben érkezett a Marseille-től, s bár voltak gyengébb periódusai, mégis elévülhetetlen érdemei vannak a Chelsea felemelkedésében. Ritkán ostromolta a góllövőlisták első helyeit (2010-ben azért gólkirály lett), de ha valakiről el lehet mondani, hogy a fontos gólok embere, akkor az Drogba. Az elefántcsontparti ugyanis elődöntőkre, döntőkre és rangadókra specializálta magát, így a nálunk töltött nyolc éve alatt nem volt egy olyan trófea sem, amihez ne lett volna rohadt sok köze. A csúcson hagyta abba nálunk: utolsó labdaérintésével fennállása első BL-jét nyerte meg a csapat. Azt pedig, hogy mennyire hiányzik napjaink Chelsea-jéből egy Drogba-kaliberű csatár, talán senkinek sem kell magyarázni…

(1.) Frank Lampard

És akkor végül a legfájóbb… SuperFrank tényleg valóságos intézmény már a Chelseanél, igazi Legenda. Zenzo kollégával közös posztban sirattuk el a Klub valaha volt egyik legkiválóbb játékosát. Ahogy akkor ott – egymástól függetlenül – mindketten megírtuk: gyakorlatilag képtelenség lenne felsorolni mindazokat az érdemeket, amiket neki tulajdonítunk. Csodás és fontos gólok, parádés passzok, elnyűhetetlenség, vezérszellem, elegancia, lojalitás, Chelsea-szív… Tizenhárom nagyszerű év, megannyi megdöntött rekord és megnyert trófea… Nekem mégis a karaktere fog leginkább hiányozni, azt pedig nagyon sajnálom, hogy ilyen körülmények között fejezte be nálunk a pályafutását, jobb lett volna ugyanis rákészülni a távozására, hogy a szurkolók méltóképpen elbúcsúztathassák.

 

Ezt még szokni kell...
Ezt még szokni kell…

Akiket még hiányolhattok:

Alex, Babayaro, Bosingwa, Bridge, Cudicini, Deco, Duff, Essien, Ferreira, Gallas, Grönkjaer, Johnson, Kalou, Le Saux, Malouda.

  • Király poszt! első körben csak röviden: a lista is jó, bár számomra van benne 1-2 vaskos meglepetés, és személyes indíttatásból a sorrenden is változtatnék több helyen, de ennek átgondolásához kell még némi idő, nem itt bent melóhelyen 😉 Mindenesetre Anelka és Luiz nálam eséllyel nem listás, mint ahogy az is kérdés, hogy Studge befér-e a végén, vagy sem. Cudi és Duffer helye ugyanis nálam megkérdőjelezhetetlen, és az is nagy kérdés, hogy honnan számítjuk az Abra éra távozóit, elvégre ha már a végén Le Saux-t említed, nem értem, Zola hogy maradhatott ki 🙂 Ha már Sturridge, akkor nálam kétesélyes, hogy a helyén valószínűleg Juliano ‘Shoot’ Bellettinek ott a helye, és valahol Ferreiranak is helyet kéne szorítani, meg személyes indíttatás, de Kalou dettó.

    Na jó, ezen még tényleg gondolkodnom kell 🙂

    • WudigessBoi

      Zola bármihez nyúlt, arannyá változtatta, de a listára azért nem fért fel, mert 2003 nyarán távozott, ergo az Abra-érában nem lépett pályára.
      Sokáig csak top10-t akartam amúgy írni, de aztán úgy voltam vele, hogy az túl egyértelmű, max a sorrend szubjektív egyéni beállítódás alapján. Így meg azért van nagyobb mozgástér.
      Amúgy egyértelmű határokat én se mindig tudtam húzni, CC és PF számomra túl sokat volt kispados (vagyis nélkülözhető), Duff meg imádnivaló figura volt, de húzóember sose volt, ettől függetlenül ő harcolt Anelkával a 15. helyért:)

      • Hááát, nézőpont kérdése ez is na, nyilván az én listám is szubjektív, mint a másé. De Cudi és PF is több meccset játszott, mint Anelka, Düff ugyan nem, de letéteményese volt sérülése előtt a történelmi bajnoki címeknek, míg Anelka meg semminek nem volt a letéteményese, hacsak ide nem vesszük, hogy megbuktatta Scolarit 🙂

        Na mind1, végiggondolva az én listám az úgy néz ki, hogy
        15. Duffer
        14. Belletti
        13. Cudicini
        12. Ballack
        11. PF
        10. Kalou
        9. Mata
        8. Carvalho
        7. Robben
        6. Guddy
        5. JC
        4. AC
        3. Makelele
        2. Drogba
        1. Lampard

        és nagyon sajnálom, hogy SWP-nek,Super Marionak, Del Oh’no-nak vagy Ben Haimnak már nem jutott hely 😀

  • d3vnull

    Anelka… sört bontottam mikor elment végre. Utáltam a nemtörődömségét, a flegmaságát, a pipogyaságát.

    • WudigessBoi

      Anelkát én se csíptem túlságosan, pont az általad említett tulajdonságai miatt, úgyhogy én is őt kapnám le elsőként a listáról. Viszont tudott ő, ha akart, nem kevés meccset hozott a csapatnak, főleg Drogba távollétében a BL csoportkörben (ami azért rendszeres volt).

      • Azért a flegmaságán, pöcsölésén, és egyéb negatív jelzőkkel való játékának illetésén túl sosem fogom elfelejteni neki, az elbukott BL döntőt, amiről mindenkinek az jut eszébe, hogy Terry elcsúszott, de azért attól a tény még tény marad, hogy az utolsót a fhanszia hagyta ki.

        • kenian

          Rengeteg klasszis játékos hagyott már ki büntetőt fontos pillanatban(Baggio, Cé, Schweinsteiger, Mata, Trezeguet és még lehetne sorolni), szerinem ezért nem szabad haragudni rá. Nem igazán értem, miért utálta ennyi Chelsea szurkoló Anelka-t.. Nyilván nem élt-halt a klubért, végigjárta a fél PL-t, de nagyon tudott gólt lőni.

          • Igen, rengeteg. De melyiket kedvelték érte? Ha ezért nem lehet haragudni, akkor miért lehet/szabad?

            Anelkat senki nem a múltja miatt, vagy a csapodársága miatt utálta senki szerintem, én mondjuk biztosan nem. Viszont az, hogy nagyon tudott gólt lőni, nem igaz, és ezért pölö nagyon nem bírtam. Ahogyan a már említett túlzott flegmaságán, beleszarásán is ki voltam akadva állandóan. Azon, hogy rinyált, ha Drogba mellett szélen kellett játszania, nem is ment, viszont hiába volt egyedüli csatár, az sem ment, ráadásul rendre használhatatlan volt, mert nem tudta fent megtartani a labdákat. Cserébe állandóan elkolbászolt, a sors iróniája, hogy a szélre, vagy vissza a felezőig, aztán átlag 4-5 saját játékos volt előtte a pályán, mikor ő volt az egyszem előretolt ékünk – a beadások meg mentek, ő meg 20 méterre állt onnan, ahol lennie kellett volna. Igen sokszor leírtam cikkekben, aztán posztokban, hogy Anelka lábára kellett volna egy 12 méteres lánc, aminek az egyik vége a bal bokáján van, a másik meg lecövekelve az ellen 11-es pontjára. Mindenki jobban járt volna…

            • kenian

              Van igazság abban amit írsz, de azért csak angol gólkirály lett a klub színeiben, és nem véletlenül ez abban a szezonban sikerült neki amikor Drogba sokat volt sérült, ezért nem a szélen kellett játszania.

              A tizenegyesekre visszatérve én ezért nem tudok haragudni egy játékosra sem.. A büntetőpábaj ilyen, valakinek muszáj hibázni.. Mata is rúgta cefet rosszul a saját tizijét a BL-döntőben, csak azt megnyertük és mindenki elfelejtette. ahogy Cristiano Ronaldo moszkvai bénázását is…

              Na mindegy, nem akarok senkit meggyőzni hogy szeresse meg őt, de 60 gólt és 38 gólpasszt jegyez a klub színeiben, szerintem megérdemli a tiszteletet.

              • óó nem mondtam én, hogy ne lenne bizonyos fokú tisztelet, vagy inkább elismerés részemről irányába. Viszont a poszt témája a legfájóbb távozások, és fájni azért nem fájt a távozása, sőt. Némi elismerés van, hogyne volna, elvégre Sevcsenko, Torres, Crespo, Kezsman, nagy nevű, vagy nagy ígéret csatárok buktak meg előtte és utána sorra, ahhoz képest pláne respket a szinte ingyen érkező kopasz bohócnak, no meg azért is, mert a meccshír-posztjaim poénjainak nagy százalékát lehetett rá felépíteni 🙂

                Tizikre még egy gondolat: szerintem naivitás azt feltételezni, hogy ne emlékeznénk a nagy mellélövőkre. Főleg a “sajátjaira” az ember. Én emlékszem Matára is, de Willian Vb büntetője is ott ég a szememben, de Drogba és Lampard kihagyott büntetőinek többségét is fel tudnám sorolni fejből. Nem véletlenül terjedt el az a közhiedelemben, hogy büntetőt csak rosszul lehet rúgni. 11 méter, egy ötös labda, és rúgótechnika+lövőerő. Ha jól van helyezve vagy erős a lövés, a kapusnak egyszerűen nincs esélye megfogni. Innentől pedig “lelki-dolog” a büntetőt értékesíteni. Aki pedig odaáll, annak szívvel-lélekkel kell odaállnia. Nem csak úgy, mint amit Kuyt is nyilatkozott a Vb-n, hogy elrúgod, azt lesz, ami lesz. Hát a lófaszt. Ha érzed, hogy higgadt vagy, akkor csak előre el kell dönteni, melyik sarokba rúgod, ha meg nem, akkor nem kell variálni, de fuss neki a tizenhatoson kívülről, és rúgd izomból. Garantált, hogy nem marad ki. Ahhoz, hogy izomból küldd helyezve, már komoly lelkierő kell, ezért is ritka az ilyen mérkőzésvégi döntő-büntetőrúgásokkor. 99%-ban azok a büntetők maradnak ki, mikor a rúgó tököl, pöcsöl, nem is fut neki, ezért erő sincs benne, hezitál, ezért nincs is jól helyezve, aztán ebből lesz az, hogy rúgja nem helyezve, gyengén, középmagasan, amit egy rutinos kapus megfog v kiüt.

          • d3vnull

            A probléma az volt, hogy akkor nyújtott jó teljesítményt, amikor a saját személye miatt, a saját helyéért kellett hajtani.
            Plusz – és ez azért nyílván az edző hibája is valahol – hogy amikor egy embernek elől kellett volna lenni, akkor ő épp a félpályánál tette csípőre a kezét. Ez amúgy Torresre is igaz sokszor.

  • kenian

    Nagyon jó cikk, de van benne egy-két apróbb pontatlanság.

    -Cole 2006 nyarán jött, nem 2006 januárjában. Ha így is lett volna az 8 és fél éve volt, nem 7 és fél.

    -Ricky nem 30 millió font volt hanem euró.

    A listával nagyjából egyetértek. Drogba távozása nekem nem volt fájdalmas, a Münchenben belőtt büntetője után drukkoltam hogy mentem el, tökéletes érzékkel és időben lépett le. Ballack dettó, 34 évesen a duplázás után jó döntés volt távoznia. Robbent utáltam úgyhogy nem érdekelt a távozása 😀

    Sturridge és Mata távozása elég nagy gyomros volt, mindkettő nagy kedvencem volt és riválishoz mentek, elég rossz nézni ahogy vörösben rugdossák a gólokat. Ugyanez volt amikor Gudjohnsen a katalánokhoz ment. Akkoriban gyakran összefutottunk a katalánokkal(kétszer a BL egyenes kieséses szakaszában, egyszer a csoportkörben 2005 és 2007 között), nagy volt a rivalizálás.

    • WudigessBoi

      Köszi, hogy szóltál, javítottam is mindkettőt. Ezt az Ash-dolgot nagyon benéztem, nem tudom, honnan jött, hogy télen érkezetett…

  • Chester_B

    Én Meirelest is hiányolom, de nagyon nehéz egy 15-ös listát összerakni.

  • Blue One

    Mata, Drogba, Lampard, Cole négyes hiányzik nekem nagyon.

    Mata: nagyon fájó, mert ő nem volt öreg, csak nem fért bele az elképzelésekbe. Zseniális játékos volt. Ahogy ő látott a pályán…
    Cole: védő létére emblematikus figurája volt a védelemnek, ráadásul angol. Hiányozni fog ő is

    A két legfájóbb, távozó az pedig Drogba és Lampard. Két olyan játékosra, akikre nincsenek jelzők, vagy ha vannak is akkor, kevesek. Játéktudásuk mellett személyiségük, emberi oldaluk is kiemelkedő volt. Emiatt szeretik őket ennyire. Ez a sikerük titka.

    Lampard, aki szintén angol volt, ami számomra külön öröm. Adtunk Angliának, a válogatottnak egy Legendát. Jó volt látni, ahogy édesapja rendszerint elkísérte a meccsekre. Édesanyja halálakor a szurkolók is mögé álltak. Még közelebb kerültünk hozzá és ő is hozzánk. Rendkívül intelligens ember, játékos, akit csak imádni lehet. Borzasztóan sajnálom, hogy elment ráadásul “búcsúmeccs” nélkül. Jó lett volna látni, ahogy egész meccset őt éltetik. Ennyit megérdemelt volna…

    Drogba egy másik személyiség, de ő is kiemelkedő szeretetnek örvend. (Fontos) Góljai mellett neki is a természete volt magával ragadó. Ő talán jobban kimutatta a szeretetét a szurkolók felé, nagyon szoros kapcsolatot ápolt a szurkolókkal. Őt másért is lehetett szeretni. Afrikai lévén vallásos volt és gondolt a szegényekre. Sosem felejtette el, hogy honnan jött. Személyiségét jól jellemzi, hogy kórházat épített saját országában, háborút szüntetett be. Távozását szebben nem lehetett megírni. Visszatérésében annyi plusz biztos lenne, hogy innen vonulhatna vissza. Terry, Lampard, Drogba triónak innen kellett volna visszavonulnia. Remélem JT és DD legalább innen vonul vissza.

  • gorkaf78

    Jó a lista. Viszont egy nagyot nyeltem, amikor megláttam a “kimaradók” között Malouda nevét… Ő volt az ugyanis, aki annak ellenére, hogy megmondták, nem fogják játszatni, inkább nem engedett a fizetési igényéből, hogy klubot tudjon váltani, elment fél évet edzeni az ifikkel, és megvárta, amíg lejár a szerződése… Pont ugyanazt csinálta meg a klubbal, mint Bogarde anno.

    • kenian

      Kivéve hogy Malouda 5 év alatt letett ezt-azt az asztalra, míg Bogarde..

  • Chester_B

    Ha Drogba visszatér, akkor megint születhet egy ellenérzések poszt. Amennyire furcsa lehet egy Chelsea drukkernek, hogy örül Fabregas érkezésének, annyira fura, hogy Drogbaénak nem feltétlenül mint játékos. Edzőként nagyon adnám, de mint tartalék csatár, már nem biztos.

    • Hát, az tuti, hogy érdekes szezonnak nézünk elé ezzel a lépéssel. Bár, gyanítom ha nem is hivatalosan, de tényleg azért érkezett, hogy Lukakut és Costát velük együtt edző trénerként, akár példaképként a saját képére formálja. Torres arcára viszont most kíváncsi lennék. Mert ha valakinek EZ pofon, hát az pont ő.

      • Chester_B

        Drogba érkezésével egy csatár távozni fog, és az nem hiszem, hogy Torres lesz, remélem Lukaku csak kölcsönbe megy. Kizártnak tartom, hogy Drogbat ne nevezzék a bajnokságra és a BL-re.

        • Te is látod magad előtt, amint 2016 május 28-án, 3-3-as állásnál a 87. percben Drogba fél-Vialliként magát állítja Costa helyére, Ancelotti és CR egymás ölelésében fossák bokáig magukat, majd a 91. percben Drogba eldönti a találkozót, ezzel a második BL címével ajándékozva meg a Chelseat fennállása során… 🙂

          Én azért különben csak reménykedem, hogy Torres még idén csak piros-fehér csíkosra cseréli a Kéket. Jut eszembe erről, hogy egy kicsit azért kíváncsi lennék most Eto’o arcára is. Na meg, hogy akkor most melyikőjük hány éves 😀

          • Chester_B

            Elvileg most csak játékos szerződést kapott, 1 éves kontaktust írt alá, gondolom utána visszavonul. Úgyhogy idén kell ezt megtennie. 🙂

            Torresszel nekem nincs komolyabb problémám, de valóban ideálisabb lenne a Costa-Lukaku-Drogba hármas, de nem látom a rációt egy klubban sem, hogy hajlandó fizetni Torresért.

            • Elírtam a dátumot, a többi stimmel 🙂

  • Chester_B
    • Lavid Duiz

      Na, MOST nyugodtam meg! 🙂

      • Kíváncsi leszek, milyen számot választ/kap Drogba… fura lesz őt nem a 11-esben látni. Jelenleg szabad a 6, 8, 13, 17, 18, 20, 25, és 28-tól fölfelé (kivéve 46, az Blackman). Ha kitesszük Torrest, felszabadul a kilences 😉
        Akik még nem kaptak számot: Lukaku, Oriol, Courtois, Bertrand, Marin, Moses. Más kérdés, hogy gyanus, hogy ebből a hatból max az első három kap majd.
        Illetve hát a José által beígért 3-4 U21 játékosból jelenleg egyedül Akénak van száma, 27. A pre-seasonból kiindulva jöhet még Chalobah (eddig mind3 felkészülési mérkőzésen játszott, Bamford, Boga vagy Izzy Brown, talán Baker, Feruz, McE, Loftus-Cheek, Christensen)

        • kenian

          Salah 15-ről 17-re váltott, már az osztrákok ellen is azt viselte. A Wimbledon elleni meccs után kiírta instára hogy az volt az utolsó meccs a 15-ös mezben, amit ugye Drogba két évig viselt ha jól emlékszem.

          • Ezt nem olvastam eddig, de innentől logikus a dolog.

            • most meg már hivatalos is.

    • Stonci81

      ráz a hideg ahogy nézem…

      I’m coming home
      I’m coming home
      Tell the world I’m coming home
      Let the rain wash away, all the pain of yesterday

  • Guest

    Bocsi, de telorol irok, de muszaj megosztanom ezt veletek…

    2012
    decembereben megadatott, hogy eljussak Stamford Bridge-re,hogy egy
    parades 6 (chelsea) golos meccset lassak a BL selejtezo mar sulytalan fazisaban.

    Eletem
    egyik legmeghatorozobb elmenye volt, amikor beleptem a stadion kapuin,
    annak ellenere, hogy -2 fok volt, en meg 39 fokos tudogyulladassal
    indultam neki a Fulham Roadi Zarandoklasomnak.

    Az augusztusi
    merkozest a fradi ellen termeszetesen, mint mindenki mas, oromhirkent
    fogadtam. De valahogy megsem ereztem magamban azt a leduletet, azt az
    elkotelezettseget, hogy azonnal vegyek jegyet a meccsre.

    Ma,
    amikor egy csodaszep leanyzoval sorozve fél szemmel a magyar-olasz
    vizilabda meccset
    nezve a magyar irodalomtortenet egyik legklasszikusabb helyszinen, a
    Grundon, azt hittem, hogy nem lehet szebb mar a mai nap. Aztán a
    következő kör kikérésekor látom a hírt, hogy Drogba visszatér. Ahogy
    anno nemecseket, es ket eve engem is, elkapott a hirtelen laz…abban a
    pillanatban ebrettem ra, amit akkor 2 eve a palya mellett (sakálként
    ordítva a “Blue is the colour, footbal is the game” indulót) még csak az
    agyam leghatso zugaban rejtozott apro kis gondolatkent volt jelen:
    valami hianyzik az egeszbol.

    Amikor a hirt elolvastam, ujra meg
    ujra (pultos nem ertette lefagyasom okat), akkor erett meg bennem, hogy
    ez hianyzott: Jose es Drogba ujra egyutt, meghozza kékben. Bar Lampard
    es Cole mar nincs itt, es igy mar nem lesz utopisztikus a pillanat, de
    most mar megacelosodott az elhatarozas, hogy holnap reggel elsokent
    fogok kopogni a fradi jegyarusitoinal, es semmibe vetve minden
    ellenszenvemet a fradi es az istentelen belepteto rendszerukkel szemben,
    megveszem a jegyet. Es csak merem remelni, hogy lathatom JM es DD
    parost egy masik grundon, ahol a zold-feher tarsasag csak diszlet lesz a
    szinpadon, rozsdas kellek, amire még a reflektor fényt is sajnálja a
    munkatars.

    Hihetetlen 2-3 evet tudhatok magam mogott, amelyek
    soran szamos gyerekkori almomat sikerult megvalositani. Es most, hogy az
    olembe hullott a lehetosege annak, amirol 6 eve csak a legvadabb
    almaimban mertem remelni, egyszeruen zsenialis, fenomenalis, magaval
    ragado.

    Blue is the colour, harsog a tomeg, es csak bennem visszhangzik: “Blue is me, I am one of them…”

  • Sirappa

    Bocsi, telorol irok, de muszaj megosztanom ezt veletek…

    2012
    decembereben megadatott, hogy eljussak Stamford Bridge-re,hogy egy
    parades 6 (chelsea) golos meccset lassak a BL selejtezo mar sulytalan fazisaban.

    Eletem
    egyik legmeghatorozobb elmenye volt, amikor beleptem a stadion kapuin,
    annak ellenere, hogy -2 fok volt, en meg 39 fokos tudogyulladassal
    indultam neki a Fulham Roadi Zarandoklasomnak.

    Az augusztusi
    merkozest a fradi ellen termeszetesen, mint mindenki mas, oromhirkent
    fogadtam. De valahogy megsem ereztem magamban azt a leduletet, azt az
    elkotelezettseget, hogy azonnal vegyek jegyet a meccsre.

    Ma,
    amikor egy csodaszep leanyzoval sorozve fél szemmel a magyar-olasz
    vizilabda meccset
    nezve a magyar irodalomtortenet egyik legklasszikusabb helyszinen, a
    Grundon, azt hittem, hogy nem lehet szebb mar a mai nap. Aztán a
    következő kör kikérésekor látom a hírt, hogy Drogba visszatér. Ahogy
    anno nemecseket, es ket eve engem is, elkapott a hirtelen laz…abban a
    pillanatban ebrettem ra, amit akkor 2 eve a palya mellett (sakálként
    ordítva a “Blue is the colour, footbal is the game” indulót) még csak az
    agyam leghatso zugaban rejtozott apro kis gondolatkent volt jelen:
    valami hianyzik az egeszbol.

    Amikor a hirt elolvastam, ujra meg
    ujra (pultos nem ertette lefagyasom okat), akkor erett meg bennem, hogy
    ez hianyzott: Jose es Drogba ujra egyutt, meghozza kékben. Bar Lampard
    es Cole mar nincs itt, es igy mar nem lesz utopisztikus a pillanat, de
    most mar megacelosodott az elhatarozas, hogy holnap reggel elsokent
    fogok kopogni a fradi jegyarusitoinal, es semmibe vetve minden
    ellenszenvemet a fradi es az istentelen belepteto rendszerukkel szemben,
    megveszem a jegyet. Es csak merem remelni, hogy lathatom JM es DD
    parost egy masik grundon, ahol a zold-feher tarsasag csak diszlet lesz a
    szinpadon, rozsdas kellek, amire még a reflektor fényt is sajnálja a
    munkatars.

    Hihetetlen 2-3 evet tudhatok magam mogott, amelyek
    soran szamos gyerekkori almomat sikerult megvalositani. Es most, hogy az
    olembe hullott a lehetosege annak, amirol 6 eve csak a legvadabb
    almaimban mertem remelni, egyszeruen zsenialis, fenomenalis, magaval
    ragado.

    Blue is the colour, harsog a tomeg, es csak bennem visszhangzik: “Blue is me, I am one of them…”

  • gorkaf78

    José véleménye Luke Shaw átigazolásáról:

    http://www.telegraph.co.uk/sport/football/teams/chelsea/10991879/Jose-Mourinho-says-signing-Luke-Shaw-from-Southampton-would-have-killed-Chelsea.html

    A lényeg: a Klub nem akart egy 19 éves játékosért annyit fizetni, amennyit kértek érte… azt gondolom, jogosan.

    • Jogos, bár nyilván levonva a média színezését is, még akkor is benne van a Mourinhoi túlzás 🙂 Igen, tény, hogy az utóbbi 2-3 évben sokat tettünk a bérek igazáságosabbá tételéért és megvágásáért, de még mindig elég furán hangzik a “Chelsea” szájából az ilyen reakció, mert bár már túlszárnyalt bennünket a Citeh, még mindig bőven a második helyen állunk a játékosok összbértömegét illetően, s bár némileg javít az összképen a bevételekre vetített bérkifizetések százaléka, így is igen magas. Shaw nem-leigazolása viszont tény, hogy ismét egy lépés a “megfelelő” irányba. Nem hittem őszintén szólva, hogy már első lépcsőben meg tudjuk ugrani az FFP-t, és nem lesz vizsgálódás, mint a City v PSG esetében – ez mindenképpen a board munkáját dícséri.

    • Blue One

      Én is tökéletesen egyetértek. Ha bár jó játékos, ennyit nem ér. Talán a vételára még nem lett volna vészes, de a fizetése magas volt. Igaza van Mou-nak abban, hogy felboríthatta volna az öltözőt, arról nem beszélve mi lett volna egy esetleges szerződés hosszabbításkor, mert ugye kevesebbet nem adhatnak neki 24 évesen… Tehetséges, de nem nyert semmit, ráadásul “csak” egy balhátvéd nem pedig egy középpályás vagy csatár.
      Érdekes, hogy egy ideje ( még ha nem is az én pénzem) már annak szurkolók, hogy ne robbantsunk bankot minden játékosért. Erre rájön még az FFP is már. ( nem értem a p$g-t, hogy a büntetés után látszólag tesznek a szabályokra). Azt kell, hogy mondjam, hogy egy ideje már ragyogóan igazolunk, öröm ezt látni. Napvilágot látott az a tény, hogy a Real CR, Bale és James trióra többet költött mint az Ajax a megalapításuk (1900!!) óta! Ez is egy elképesztő adat. Ennél már csak az elképesztőbb, hogy a jövő évi valószínűsíthető kezdőnk majd’ 40 millióval kevesebből megvan!

  • hagyma

    Drogba öltözőben betöltött szerepe fontos lehet, és lehet hogy ez is a céljuk vele. Rá felnéznek, egy klublegenda. Viszont megöregedett, nem fogja bírni a PL tempót, de egy 20 percre még be-be szállhat, ha ég a ház, és lehet ívelgetni a fejére. Akkor ez most előrevetíti Torres távozását?

  • taybor33

    Emberek, lesz idén csatárunk!!! Hű de megnyugtató volt olvasni ezt a hírt. Szerintem ezzel igen nagy esély van Torres távozására.
    u.i.: Az lenne a slusszpoén ha Lamps visszatérne kölcsönbe az MLS kezdetéig…

  • van Aanholt távozott, 4 évre aláírt a Sunderlandhez. Pedig én tényleg láttam benne a Chelsea kerettagságot… hát, ő sem lesz az új Terry.

  • http://www.chelseafc.com/news/latest-news/2014/07/mourinho–on-target.html

    Mourinho az igazolásainkról. Főleg a “Costa-rész” az érdekes. Tényleg mindenképpen őt akarta. Hát, remélem igaza lesz, de egyre megnyugtatóbb még számomra is a dolog, ha José ennyire akarta és bízik benne.

    • Blue One

      Ugye, ugye… 🙂

      Eddig is vártam már a PL rajtot, de azóta mióta beszéd téma Costa az oldalon, azóta még jobban. Remélem nagyon gyorsan bizonyít a kétkedőknek. Mourinho kiemelte a mentalitását. Valaki írta, hogy hamar be kell találnia, mert nagy rajta a nyomás. Szerintem nem nincs rajta nyomás, de ha van is őt nem érdekli. Nem fog elmenni az önbizalma pár kihagyott helyzet, pár rossz meccs után. Nem fogja érdekelni, ha egész stadion őt fütyüli. ( Lenyilatkozta a VB-n, hogy hallotta, de már megszokta és különben sem érdekli). Ilyen szempontból (is) Torres tökéletes ellentéte. Neki az volt a baja, hogy irgalmatlan pénzbe került, nyomás volt rajta és nem ment neki a góllövés és elment az önbizalma. Küzd meg minden, de már soha nem lesz a régi. Atleticoban újra magára találhatna.

      Costára visszatérve, akkor megkaptuk a választ arra a kérdésre miért ő kellett neki és miért nem Mandzukic. A válasz a mentalitásban van. Ne felejtsük el, hogy a szezon elején nem tudhatta Mou, hogy ennyi gól fog lőni, szóval nem a “kifutott év” miatt vettük meg. Illetve arra is meg tudtuk a választ, hogy miért nem igazoltunk télen csatárt. Igaza volt Mou-nak most már mindenkinek világos lett. Így utólag milyen egyszerű.

      Drogba érkezésével Costa mentalitásának is jót tehet. Abban is biztos vagyok, hogy Droga is sokat fog vele beszélni ( JM-el együtt) Costával ha forró fejű lesz. Eddig is emlékeztetett DD-re ezek után talán még jobban fog. DD szépen átszínezi Costa vérét KÉKre 😉

  • Cech01

    Drogba véleményem szerint sem azért jött, hogy elvegye Lukaku elől a helyet. Inkább kiegészítőnek és stábtagnak szánják. Több feladata lesz a pályán kívül, mint rajta. Maximum akkor tartom esélyesnek a beszállását, ha sérülések vannak vagy Torres megint elkezd bénázni.

  • taybor33

    Akit érdekel a csapat 3. idei felkészülési meccse, elvileg megnézheti a Sportklubon 17:15től.

  • Sirappa

    Ki ez a kezdő csapat?:D Remélem ennyire nem fognak tartalékosan fellépni a fradi avatón:D

  • Blue One

    Costa gól az 56. percben. Igeeeeen! 😀

  • Sirappa

    Torres 2 centiről kihagyja…”Vállal”-hatatlan…

    • taybor33

      Ez kabaré… már a is lelátón röhögnek 😀

    • Idemitirjak

      Az ominózus eset.

  • thiemecsaba

    Amúgy Essien senkinek nem hiányzik?… mármint nálam fényévekkel az Anelka neve előtt szerepelne a listán…

    • d3vnull

      Van kinn egy meze a falon. Sajnos Essien-t tönkretették a sérülések, és végül emiatt megváltás volt mindenkinek, hogy nem kellett kiszenvedni látni az egykori Bölényt, talán posztja egyik legjobbját.

      • thiemecsaba

        Sajnos a sérülések sokak karrierjét tönkretették. De Essienre én csak úgy tudok gondolni, mint posztja legjobbjára! És ő bizony sokkal jobban hiányzik, mint az előzőleg említett személy 🙂

        • d3vnull

          Nekem kedvenc játékosom volt. Úgy gondolni rá, mint posztja legjobbjára tekintetbe véve utolsó éveit is viszont elvakultság 😀

          • thiemecsaba

            az utolsó éveit nem is vettem figyelembe 😀 (lehetek ennyire szubjektív, nem? :D)

            • de, hiányzik, viszont nagyon rövid ideig volt a topon, főleg másokhoz képest. Az első szezonja igen ótvaros volt, meg az utolsó 2-3, attól függ, mit számítunk. Nagyon kár érte, mert egy végtelenül szerény, de bivalyerős játékost tört meg a sérülés, kár a karrierjéért, de a 15-be nálam nem került be, mégha ott is van a környéken.

              • mohacsia

                Viszont vannak a listában olyanok (vagyis egy biztosan), aki még kevesebb ideig volt a topon nálunk és mégis a 6. lett. Szerintem kicsit megvezetett az elmúlt idénye Sturridgenak, ha a Poolban nem lő egy talicska gólt, akkor senkinek eszébe sem jutna, mint pályázó ebbe a listába.

                Gyakorlatilag csak Villas Boas-nál játszott. Jól akkor is csak a 2011/2012-es idény második felében.

                • Megvezetett? Engem? nem nagyon 🙂 ha megnézed lent az én listámat, azon véletlenül sincs rajta 😉

    • mohacsia

      Jogos!

  • Cech01

    Én szerettem valamennyire Anelkat, de amikor elment, egyáltalán nem hiányzott. Számomra Belletti, Essien és Cudicini távozása is sokkal fájóbb volt.

  • mohacsia

    Nem a mi problémánk/távozóink, de a Southampton jövőre kiesik. Gyakorlatilag eladták a komplett kezdőjüket: Shaw, Chambers (aki egyébként szerintem van olyan jó, mint Shaw, csak nem volt pofátlanul magas fizuja és ára), Lalala, Lambert, Lovren és kb borítékolható, hogy Rodriguez és Schneiderlin is dobbant. Pochettino is lelépett.

    Pedig bírtam őket, de ennyit számít, ha nincs elég tökös vezetősége egy klubnak.

    • Jaja, de legalábbis a kiesés ellen fognak küzdeni – ezt beszéltem én is többekkel, kb onnantól, hogy ilyen jó helyen és ilyen játékkal zárt a Soton, szétkapják, mint üzbég paraszt a tangóharmonikát. De nem hiszem, hogy a vezetőség tökösségén múlt ez – a trófeák és a pénz beszél, uram, de főleg az utóbbi. A szentek meg sok mindent tudnak, de BL-ért, PL-ért harcolni nem (akár megtartják a játékosokat, akár nem), és gyanítom feleannyit sem fizetnek, mint amennyit a fiúk a Poolnál, az ágyúsoknál, vagy majd épp a Spursnél keresnek. Üzlet, kőkemény üzlet.

      • mohacsia

        Igen és várható is volt vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy elkerülhetetlen néhány játékos eladása, de ebben az esetben túlzott mértékűek az eladások. Láttunk már olyat, hogy a stabilitás miatt egy kiscsapatnál is lehúzták a rolót és telibeszarták, hogy melyik nagycsapat mit szeretne.

        • Mondjuk így nehéz bármit is akarni:
          Transfer news: Southampton midfielder Morgan Schneiderlin hands in transfer request

          Amikor a csapat célja az, hogy széthulljon, akkor nincs mit tenni, max újat építeni. Az kezdő11-ből lassan már tényleg csak halovány emlék marad. Ez azért kár, mert egy relatív szimpatikus csapat volt ez a Soton, és stabil középcsapattá válhatott volna ez a garnitúra, majd pár szezonnal később reálisan vehette volna fel a versenyt akár a Spurs-Everton szintű csapatokkal.

  • gorkaf78

    Jó ilyeneket olvasni, úgy tűnik, hogy kezd beérni az utánpótlás-akadémia munkájának gyümölcse:

    http://www.mirror.co.uk/sport/football/news/3-chelsea-kids-dont-play-3927033

    • Az elmúlt években azért ez már eredményekben is kezdett megmutatkozni – értem ezalatt a trófeákat. Mostanra kb tényleg az maradt, hogy valaki igazán be tudjon törni a nagy csapatba, és ne maradjon meg az ígéret szintén. A homegrown szabály miatt mindenképp fel kell vinni pár U játékost, JM 3-4-ről beszélt, beszél most is, úgy látszik, Baker, és a dán srác ott lesz. De igen, jó olvasni, az tuti. Nagyon fog kelleni a csapatnak és a szurkolóknak egy új Terry…