Business as usual

Rage-well-doneAhogy az angol mondaná. Ha nem lőttem volna már el a “csak a szokásos”-t a szezonbeharangnál, most az állna itt. Na jó, ez csak részigazság, vagy 20 percig láttuk focizni is a csapatot, abban a 20 percben viszont sokat láttunk abból, amit idén pluszként láthatunk az előző szezonhoz képest. Ja igen, és top of the league!

Zanzásítva azt, amivel a bajnokság élére álltunk a 90+ perc alatt, hülyén hangzik, de láttunk mindent valószínűleg, amit a szezonban láthatunk a csapattól. Abban nem láttunk viszont különbséget, amivel a mérkőzés kezdődött – álmos kezdés, védelmi katyvasz, kapott gól. Aztán megrázta magát a Chelsea, de úgy istenigazából, rámolt hármat, majd szétmourinhozta a meccset. De úgy, hogy erre még a tv előtt Benítez is elismerően csettintett, bal lábát a munka után az ágyelőre dobott tálcán nyugtatva.

Ugyanaz a kettősség, mint 1 évvel ezelőtt a Hull ellen, és nagyrészt a szezon során is. Fura kettősség, egyszerre imádtam és utáltam a mérkőzést, hiszen egyrészről helyenként olyan iskolajátékot rántottunk elő a mellzsebből, hogy nincs annyi pézsé a városban, hogy még egyszer végignézzem. Ilyen játékot a Chelseatől nem, vagy szökőévente egy napfogyatkozásnyi időtartamra láttunk, szóval a két új igazolás, Costa és Fabregast valóban annyi pluszt jelenthet, mint amennyit a két szemünkkel láthattunk. Egy gól, és két gólpassz. Többen attól fostak, hogy hát újonc kiscsapat, és eddig ez volt a szopóág, s bár az szükséges pluszt nem feltétlenül ők ketten jelentették, de azért ne szégyelljük bevallani magunknak, hogy dehogynem. A Costával való fenntartásaim kezdenek alapjában is eltűnni, nem csak felszínesen, ez az ember egy olyan gólgyár (lehet), aki ténylegesen hiányzott tőlünk. No igen, vagy ő, vagy az a fránya akác… Fabregas pedig tényleg akkora klasszist adott oda középre, hogy még Salec meg Bánki is képes volt észrevenni, és élő egyenesben elaléltak – mondjuk tényleg volt min.

A másik oldalról viszont G.I. José keze nem szakadt el a kéziféktől, hogy baszná meg a obstrukciós csőgörény. És ez azért hagyott itt egy baszottnagy lyukat, mert nem tudok elmenni amellett, hogy gondatlanságból elkövetett kb 2 gólt hagytunk a meccsben. Chelsea gólt. Azt, amit a Pool vagy a City bevert az előző szezonban, azt mi most úgy nem akartuk, hogy kb izomból direkte még csak nem is fejlődtünk fel támadásba. Hogy most Csozé érzett végtelen részvétet a kivégzendő és halálraítélt állatfaj ellen, amit Burnley mutatott a vágóhídon (izé, stadionjukban), vagy maga a csapat.. én nem tudom, mit kell erre reagálni, de most így ezt úgy hívnám, hogy hiányérzet. Nem kell persze agyon kielégíteni a szurkolót az elején, mert akkor utána lesz végig ilyenje, de azért nem ártott volna némi erődemonstráció, mert ahogy Wudigessboi kolléga is megnyilatkozott a mérkőzés alatt, a Burnely igazán partner volt ebben a dologban, mondhatni hagyták volna kivégezni magukat, és meg is volt az osztálykülönbség a két csapat között, kurvára megvolt, na mindegy, ne menjünk bele a részletekbe, a lényeg, hogy kinyírhattuk volna őket, de nem tettük, legalábbis nem úgy, ahogy én elképzeltem, sok góllal, hanem úgy, ahogy Mourinho elképzelte: lassú fojtogatással.

english-premier-football-andre-schurrle-v-burnley_3192659

A kezdőt eltalálta JM, én ugye a beharang alatt pont nem küldtem volna fel azokat, akiket ő, de ezt nyilván ő látja élőben. De hogy akkor most ez velük kaland volt-e ez vagy incidens inkább? Hm, na most menjünk bele részletekbe. Tapsoljunk egy kicsit az elején azért, mert kicsik ellen, idegenben, simán, sérülés nélkül, három lőtt góllal vettük az akadályt, ami azért bravó. Courtios kezdett, mondjuk egy amolyan 70%-kal, volt pár szép és magabiztos kimozdulása, egy bravúrvédés, meg beszedett egyet, úgy, hogy még szemmel is lemaradt a labdáról, nemhogy egyéb testrészeivel. Mindenesetre fura volt látni, hogy nem a fejvédős harcos áll a krecliben, hanem Tibót, de elnézve ezt a nyurga, aránytalan, vékony-behemót belgát, nem van bennem félsz a kapuskérdést tekintve, max emocionális szinten sajnálom a korszat végét jelentő Cech-padot.

A védelemnek a kapott gól ellenére is jár a pacsi, még úgy is, hogy a csapat leggyengébbje talán Azpi volt. A többieket már nehéz lesz csapatrészként belőni, lévén Oscar a csapat/José jokere lett, vagy nem tudom; azért is magamat fogom idézni, mert az frankó, valami olyasmit mertem leírni meccs közben, hogy a pozíciója valahol a mátrixban van, középvédőben, csatárban, jobb-bal szélen és középen szerepelt kb, azaz úgy nagyjából egyedül a kapuban és edzőben nem állt helyt, és pörgött is, mint a búgócsiga, igényessen okossan, és bár igazán nagy, emlékezetes momentum nem fűződik hozzá, de azért, hogy kétszer-hatszor szanaszéjjel szívassa az ellent, az belefért. Schürrle talán még ennél is egy fokkal komolyabbat tolt be a pozíció nélküli harcban, mert valószínűleg az iskolajéték közepén meglőtte a forduló gólját. Matics valahol szintén a harcmezőn talált gps-szel próbálta navigálni önmagát, és amellett, hogy lenyomott egy Kék-szalag túrát, egy annyira faszentos játékot hozott le, hogy le voltam nyűgözve.

diego-costa-chelsea-burnley-premier-league-goal-celeb_3192735

Kicsit külön kell kezelni Hazardot, mert ez az ember nem lőtt gólt, nem tolt gólpasszt, viszont a gólokban azért úgy benne volt, mint maga a labda; azt tudta előre a Burnley is, hogy erre a figurára oda kell figyelni, ha az újdonsült tízesünknél volt a labda, igyekeztek gyorsan körülvenni úgy csapatostól, amit a belga azért élvezett, hogy hát ugye liga one odalenn, ezeket lehet etetni, úgy nagyjából nyolc embert küldött el egy-egy csellel a kebaboshoz, lásd mondjuk pont a második, Schürrle gólja előtt is. Hát ez valami hatalmas. És ha már a gólnál tartunk, akkor vegyük ide elő Fabregast, aki úgy odatette a német elé, hogy úgy nagyjából csak be kellett lőni – más kérdés, hogy a német nem csak úgy belőtte, de attól még ott volt. Remek a labda nélküli helyezkedése, és bár a felállás felkaristolásakor a pivotba írták, hát, kb csak ott nem szerepelt, leginkább tízesben Costa mögött.

És ha már Costa, akkor szóljunk róla is két szót. Ő főleg tanulta ma a PL-t, de gólt lőtt, és Torres-szel ellentétben nem csak be is talált, hanem még összjátékban is hasznavehető, bár az itt-ott “gyakorolt” ívelgetést nem rá találták ki, nem igazán emlékszem rá nemlaposan felrúgott labdának a megtartására. Tanulni kell még, hogy itt elnyomnak, és még a Burnley nem is volt egy erőszakos csapat, itt nem fújnak, nem adnak büntetőt ilyen lófasz-hasraesésre. Itt ásóval, csákánnyal, lapáttal, fejszével jönnek, és ha nem figyelsz, előbb ásnak el, mint befújnak rólad egy szabit.

english-premier-football-diego-costa-v-burnley_3192657

Megemlítendően lényegi különbség az előző szezonhoz képest, még akkor is, ha ezt a Burnley ellen mutattuk be, hogy a labdatartós szakaszokban sokkal intenzívebb munka folyt a pályán, nem csak a hátsó jobbról balra és vissza labdatoszogatást láttuk, hanem kis, okos háromszögeléseket, és előre ívelő játékot.

Mondjuk úgy végezetül, hogy meg is vagyok győzve, meg nem is annyira, de legalábbis bíztató, amit tegnap a srácok mutattak. Élre álltunk, ami kb semmit nem jelent, de lélektanilag igenis fontos, de ténylegesen ami a legfontosabb: megmutattuk, megmutatták, mire lehet képes ez a Chelsea, amikor focizni akar. Többet, még, még!