Dilemma – mi lesz velünk Terry után?

headÉs ez a kérdés még csak nem is alapvetően annak szól (jelenleg), hogy az egyszál saját nevelésünk fog kikopni a keretből, s még csak annak sem ezesetben, hogy egyszemélyben távozik a kapitány, vezér, legenda. Most egyedül arra az egyszerű tényre próbálok fókuszálni, hogy távozik a védelem vezére. Mi pedig, itt maradunk, s megtépázott lélekkel fogjuk karmolászni a levegőt, mert az marad, az maradt.

A sign dedicated to Chelsea's John Terry

Tényleg próbálok most eltekinteni az egyre közelebbi távozás lélektanától, annyi hely nincs az interneten, hogy sorokba foglalhassam, de legalábbis megpróbáljam mindazt, ami ezzel a nemegyszerű, de törvényszerű tény bekövetkeztével jár majdan. Valószínűleg a világ összes söre sem elég ahhoz, de legalábbis egy nagyon hosszú éjszaka lesz. Mindenesetre tényleg megpróbálok most arra szorítkozni, hogy Terry kiesésével hogyan is töfködjük be a védelmen keletkező orbitális léket, mi is lehet jelenlegi ismereteinket tekintve a legjobb megoldás.

A téma annak apropóján merült fel bennem, hogy idén már nem egyszer láttuk Cahillt a Terry-i szerepkörben és pozícióban, és ha133576 nem is vállalhatatlan a teljesítmény, amit bemutatott Zouma oldalán, még csak nagyon a szívünkre sem kell tenni a kezünket, hogy megvalljuk: egy selyemhernyótalpas tigristankkal egyszerűbb egy Y megfordulást gyakorlatban kivitelezni délben a Hungária körúton, mint jónak nevezni a látottakat. Cahill Terryvel kiváló védőpárost alkot, és ha kizárjuk a tökéletest, mint nem létező, csak elméleti kategóriát, akkor bátran mondhatjuk, hogy a kettősük erőteljesen ostromolja a top kategóriát. Ez viszont javarészt Johnnak és adott kori edzőinek értéke valahol és nagyobbrészt, hiszen Desailly után Gallas-szal, majd Carvalhoval alkotott szintén remek párost, de akár Alexszel vagy David Luizzal is később. Cahill ilyentén csak egy a sor végén.

Bár karrierje során nem voltak ritkák az esetenként súlyos sérülések, és az azzal járó kihagyások, s volt már mellőzött is (kösz Rafa, ezért is), Mr Chelsea mindig utat talált, hogy visszaküzdje magát a kezdőbe. Sebessége megkopott, de ahogy az lenni szokott, a gyorsaságbeli hátrányt a korosabb játékosok – legalábbis egy szint felett – képesek a rutinnal kompenzálni. Ez Terryre éppúgy igaz, mint bármelyik világklasszisra. A 2014-es év már nem mondható tökéletesnek számára, hiszen az előző szezon tavaszi-kora nyári szakaszában előfordult 1-2 ordas baki a részéről, s a jelen szezonban sem a clean-sheetek sorakoznak a Chelsea neve mellett sorra, amiben bizony a kapitányunk keze is vassstagon benne van, mégis, igazán a távollétében látható az, amit még mindig jelent a csapat számára.

john-terry-420x0Sokáig gondolkodtam (ez a poszt hetek óta érlelődik bennem), hogyan foghatnám meg leginkább Terry “lényegét”, mi lenne a legjobb módja, hogy leírjam, mit is jelent ő a Chelsea számára. Mígnem aztán, jött a Liverpool elleni győzelem, illetve a .com-on (Chelsea TV-n) Pat Nevin elemzése, ami tökéletesen adja meg azt, amit jómagam egy ideje nem vagyok képes szavakba önteni. Sajnos egyelőre úgy tűnik, megmutatni nem tudom, mert sem a hivatalos, sem a nemhivatalos helyeken nem találom ezt az adást, de ígérem, ha megtalálom, pótolni fogom. Röviden összefoglalva két dolgot jelöl meg, ami a Chelsea győzelmét hozta: az egyik, hogy bár a beharangban anno azt írtam, ez már nem a nyolcasok csatája lesz, hát JM tett róla, hogy az legyen, és beáldozva Oscar játékát, a brazilt fojtóláncként akasztotta Gerrardra, ha pedig Gerrardot megfogod, megfogtad a Poolt. A másik, az pedig a védelmek szervezettsége közti különbség. Az egyik eset, amit bemutat, konkrétan Cahill góljánál a Pool védelem szétszórtsága – a szöglet után már Terry fejesénél lényegében a szétröppenő (talán lescsapdázni igyekvő) védelem vonala és a kapu között 4 Chelsea játékos van, ráadásul mind olyanok, akik a levegőben jók: Terry, Cahill (ők hozták végül ugye a gólt), valamint Ivanovics és Matics. A másik oldalon egy hasonló szituációt mutat be, ahol Terry viszont határozott mozdulatokkal irányítja a védelmet, kitartott karja a védelem (és leshatár) vonala.

a gól előtti pillanat: a vörösök védelmi vonala valahol magasan, négy támadó pedig mögöttük
a gól előtti pillanat: a vörösök védelmi vonala valahol magasan, négy támadó pedig mögöttük
Védekezik a Chelsea egy Pool kontratámadásnál
Védekezik a Chelsea egy Pool kontratámadásnál
Védelem Terry irányítása alatt: a védők Terry karjának meghosszabbított vonalán állnak fel
Védelem Terry irányítása alatt: a védők Terry karjának meghosszabbított vonalán állnak fel

Addig viszont, be kell érjétek velem: én pedig röviden annyit teszek ide, a legjobban az fog hiányozni, hogy Terry vérprofi. Tudja és teszi a dolgát, lehet már nem gyors, mint a fényvillám, de hatékony, mint egy T-Rex, és elnyűhetetlen, mint egy Zetor. A védelem motorja, irányítója, szíve és lelke. Amellett, hogy átlagon felüli védő, valódi ereje – és ezt nem egy értelemmel rendelkező edzője kiemelte már – karizmájában rejlik. Vannak tipikusan vezér típusú emberek – akik akarva-akaratlanul azok, ellenben ez még csak egy adottság. Igazán akkor hasznos ez a tulajdonság, ha valaki ezt képes használni és kihasználni. Én magam sajnos nem vagyok ilyen, pedig lennék szívesen, de Terry mindenképp az. Az, hogy a Chelsea az Abra-érában veszélyesen kevés gólt kapott, köszönhető persze az edzőknek, taktikának, felfogásnak, de főleg a Terry-hatásnak, mert mindez nem lett volna lehetséges nélküle.

2013-12-IvanheaderKevés alkalommal voltak mellette átlagos, vagy átlag alatti védők, de jól látható, bárki pótolható volt a védelem bármely pontján, ha Terry ott állt a tengelyben. Anno nagyon tartottam Gallas távozásától, de Carvalho hibátlanul és észrevehetetlenül pótolta őt, ahogy aztán a portugál távozásakor is gyötört a rinyalé, mégsem érzett meg ebből semmit a Chelsea. Ellenben, most a védelem egyember alkotta magabiztossága az, aki kiesni kényszerül, ha nem most, akkor 1, de legkésőbb 2 szezon múlva. A kérdés most az, hogy rövid, vagy hosszútávú megoldást keresünk.

Merthogy, a dilemma adott, én pedig jelen állás szerint középre mindenképp az Ivanovics-Cahill párosnak szavaznék bizalmat. Csakhogy, sajnos a szerb tank sem lesz már fiatalabb, és rémséges, de idén már a harmincat töltötte. Így, bár erős 3 évvel ifjabb Terrynél, mégsem lehet hosszútávú opció.

Úgy gondolom, ennek az opciónak az előnyeit, vagy erősségeit nem kell felsorakoztatni, nagy vonalakban mégis megteszem: lévén Cahill kiváló védő, de nem egy vezetésre termett játékos, olyasvalaki kell mellé, aki képes átvenni a hátsó négyes irányítását. Amellett pedig, hogy Ivanovics talán a legkomplexebb védőnk, sőt, továbbmegyek: a legkomplexebb védekező játékosunk jelenleg, egy olyan jelenség, akiben látom az irányítás képességét. Akaratereje, küzdőszelleme, elszántsága a képernyőkön is átjön, így Terry után talán a legalkalmasabb arra, hogy a CSK szalagot is viselhesse.

Darabokra szedlek, úgy megöllek, hogy kétszer halsz meg vazze
Darabokra szedlek, úgy megöllek, hogy kétszer halsz meg vazze

Ellenben, bárhogyan nézzük is: ha már fiatal csapatot építünk, és Hazardok, Oscarok, Courtois-k jelennek meg a csapatban nélkülözhetetlen alapemberként, talán a védelem tengelyébe sem árt egy komolyabb vérfrissítés, Láttunk egy keveset már Chalobahtól, Kalastól, Zoumától és Christensentől is, s egyikük sem vallott szégyent, cserében egyikük sem robbantott akkorát, mint amekkorával Terry helyére lehetne állni. A környező nagycsapatoknál jól leképződött az elmúlt évek során, milyen elveszíteni a megszokott védőpárost, tudna erről mesélni a Pool vagy a ManU szurkolóserege is, az Arsenal meg kb állandó jelleggel. De, a City is csak keresi kampány valódi párját, mert Mangala is eddig kb csak ellenünk volt képes feltűnő eredményre, vagy, legalábbis feltűnően jóra. Mert, az ára az feltűnő volt, az biztoskurvaisten. De, ez legyen a strandkorlátkékek problémája.

A mi problémánk, hogy mindkét variáció jónak tűnik több vonatkozásban, de a gyenge pontjait épp a másik megoldással lehetne kompenzálni. Mindig létezik persze harmadik út, egy új ember, de az egyrészt mindig rizikó, másrészt nem feltétlenül látok a piacon jelenleg olyan embert, aki elérhető lenne. Két opciót lenget a peac (értsd főleg sajtó) egy ideje, az egyik Varane, a másik pedig maga a gránátvörös-kék rettenet. De még ha realitás is lenne a francia, lehet én nézem túl kritikus szemmel, de nem látom benne, hogy a Cahill-Varane kettős akár egyetlen elköltött fonttal is jobb lenne, mint a meglévő, s a tarsolyból bármikor előhúzható Cahill-Zouma, Cahill-Kalas, Cahill-Chalobah vagy épp a Cahill-Christensen (bár aztán lehet, hogy csak én láttam keveset játszani a fhansziát).

Drogba pótlását idénre minden jel szerint sikerült megoldani, Lampard hiánya is elviselhető azzal, hogy Oscar hátára vette a nyolcast. De, hogy kire lesz jó a huszonhatos…

Chelsea's John Terry