Kellemes csalódás

BallA tegnap estét egy éber kómában töltöttem, nem igazán tudva, mi történt velem, de bármi is volt, egészségügyileg taccsra vágott. A mérkőzést úgy, ahogy, de volt erőm nézni, viszont hála a rejtélyes nem-sportcsatorna számomra és a kábelszolgáltatóm számára létezhetetlen közvetítésének, streamen.

Ami persze alapjában véve nem gond, csak így nem tudtam mellette veletek lenni itt. Ma viszont még fingani sem volt időm munka, és egyéb privát mókák mellett, szóval a kommentok átfutása is a poszt utánra marad.

Node, ami a lényeg, a tegnap estém egyetlen kellemes vonása a nyilvánvaló szarul létemben az a meccs volt, nagyjából minden vonásával együtt. Mert, bár a Pool meccs már így bepótolatlanul marad, akármelyik korábbi megmozdulásunkat tekintem viszonyítási alapnak, a tegnap este túlszárnyalta szerintem a legtöbbünk várakozásait.

Életkép az edzésről: az a fránya rossz kedv és edzőbuktatási hangulat... bár, arra azért kíváncsi lennék, mit csinálnak. Ha nem vigyorogna a fél banda, azt hinném, Abra tart eligazítást, egy kalasnyikovval a vállán.. kikaptok, sortűz.
Életkép az edzésről: az a fránya rossz kedv és edzőbuktatási hangulat… bár, arra azért kíváncsi lennék, mit csinálnak. Ha nem vigyorogna a fél banda, azt hinném, Abra tart eligazítást, egy kalasnyikovval a vállán.. kikaptok, sortűz.

Zsocával beszéltem a napokban, mikor nemkevés idő után volt véletlen 3 szabad percünk szót váltani a Chelsearől, hogy mostani szemmel elnézve a szezonunkat, José (és a döntnökök) ha valahol hibáztak, hát az a hosszú és felügyelet nélküli nyári szünet volt. Mert alapjában véve nem a döntés okozta a gondot, hanem, hogy az elvileg profi játékosaink azért öléggé eleresztették magukat a nyáron. A legfeltűnőbb – értem ezalatt, hogy szemmel látható – az Costa és Hazard volt, ebből előbbi később aztán egy önismereti nyilvános kurzus keretében önvallomást is tett, de bizonyára a többiek is kiélvezték a nyarat. Talán egyedül itt számolta el magát a board. Mert én hiszem, hogy a cél a hosszú pihenő volt, illetve, hogy az előző szezonnal ellentétben – amikor az első számú célkitűzés a bajnokság volt – ne a szezon elejére pörögjön a csapat 100%-on, és merüljön le újévre, hogy aztán taktikát kelljen váltani, hogy behúzzuk a végén a PL-t, és ne készüljünk el az erőnkkel az utolsó fordulókra, hanem most a BL a cél, és a csapat a csoportkör végére, a kieséses szakaszra érje el az üzemi hőfokot.

Elszámítani ott számították el magukat, hogy úgy gondolták, a bajnokságban ellavírozunk a hetven-nyolcvan százalékunkkal, oszt jónapot. Hát lavírozni lavírozgatunk, én nem mondom, csak a tabella rossz felében, és hát a bajnokok közt is elértük, hogy ki-ki meccset kelljen vívni szerda este. Persze José tompítani akarta az élét a dolognak, amennyiben mégsem jönne össze a győzelem, akkor legyen mivel takarózni, hogy hát ez nem volt egy muszáj-győzni meccs, csak egy muszáj-nem-kikapni, azért látszott rajta, hogy még 2-1-nél is igencsak markolta a majrévasat a zsebében, és a tüdő alsó rétegeiből a felszabaduló huh csak az utolsó, hármas sípszó után tört fel.

Huuuuuuuuuuuuuuhhhh
Huuuuuuuuuuuuuuhhhh

Pedigpedig. 1 apró, kicsike, ámde igen lényeges vonást leszámítva lényegében hibátlan meccset hoztunk le. Taktikailag JM arra építette fel a meccset, hogy nem szabad kikapni, ezért is kezdett a két, védekezésre sokkal alkalmasabb brazil a két szélen (Will és Oscar), ha pedig ég a ház, akkor jöhet helyükre a támadó sorcsere, Ázárral és Pedroval – ahogy jött is, majdnem ebben a felállásban (Oscart figyeltétek, mit tett le a védekezésben? Na ez az, amit Hazard nem tud még megálmodni sem). Emellett Ápinak és Rahmannak is meg lett mondva jól, hogy a felezőt átlépni csak indokolt esetben lehet, de előtte tessék benyújtani a kérvényt 3 példányban az oldalvonalnál.

Ami viszont már az elején szembeötlő volt, az, hogy a Chelsea harapott. 10 perc után úgy tűnt, hogy végre egy olyan Chelsea futott ki a ződ kockába, amelyik rommá veri a Kijevi vendégeket; jól, támadólag, agresszíven játszott, ráadásul ellenfelünk egyik erőssége, Vida is úgy tűnt, kisebb sérüléssel játszik – Rebrov arcára gyorsan kiült a kifejezés, hogy az egy dolog, hogy lefostam a bokám, de itt még szharrá is vernek bennünket.

Érezték ezt az ukránok a pályán is, ezért igyekeztek kisebb faltokkal elejét venni a Chelsea további fickándozásának. Egy ütemmel lejjebb is ült a mérkőzés, de a Chelsea továbbra is komfortosan mozgott a pályán, egyszerűbben szólva, a Chelsea úgy játszott, ahogy a Chelseanek kell(ene). És bár még 20 perc múltán is 0-0 állt a kijelzőn, jó volt látni ezt a küzdést, akaratot, azt, hogy mentünk előre, egyáltalában azt, amit oly sokan hiányoltunk már hónapok óta, még azzal együtt is, hogy addigra Ramires már harmadjára cselezte le önmagát.

Aztán még a vendégek legjobbja, Jarmolenko is meghúzódott a nagy, londoni, trópusi melegben – hiába, nincs ehhez szokva a szittya ukrán -, de aztán adtak neki az otthonról hozott flakonos hidegből, és máris jobban lett.

A vezetőnk
A vezetőnk

Ami aztán nekünk még mindig nem ment, pedig nagyon érett már, ment az ukránoknak – Dragovics olyan művészien vágta be Sovkovszkijnak fejjel, hogy azt akármilyen támadó megirigyelné. Sajnos egyelőre a mieink is csak irigylik, mert hiába voltak remek helyzeteink, és tényleg, de a gól csak nem jött.

A közönséget ez mondjuk spec nem érdekelte, ők éltették a Chelseat, egy kicsit, meg aztán szétZsauzéMaurinnyouzták a meccset, a portugál meg nem győzött szolidan királynőzni jobbra meg balra.

A mérkőzést egyébként már a gól után is lezárhattuk volna gyorsan, ha elöl kicsit élesebbek vagyunk, mert az utolsó negyedben is ott volt simán 2-3 olyan helyzet, aminél már csak egy nagyon pici hiányzott a gólhoz. Az egész azért fájó, mert ezt leszámítva tényleg remekül működött a csapat Begovicstól, akinek védenie sem kellett, de így is remekül élt együtt a játékkal, a negyvenedik perc környékén Ápit egy remek sprinttel mentette ki egy buta labdavesztésből, szóval Begótól egészen Costáig, tehát tényleg működött a letámadás, a labdaszerzés, külön öröm, hogy a ‘recovery’, azaz labdavesztés utáni visszaszerzés is, a támadások, gólhelyzetek kialakítása… csak a gól, az nem akart jönni. Ettől eltekintve viszont tényleg nehéz olyan elemet kiemelni, amiben hiba lett volna. Jobban belegondolva, olyan időszakot is nehéz előidézni, mikor huzamosabb ideig a vendégeknél volt a labda.

S miközben Courtois egykedvűen instagrammolt a telefonján a feltűnően jókedvű Emenalo mögött, lecsorgott az első félidő, aminek a végén Costa még inkább akart adni egy patront Josénak, hogy lehessen lövöldözni megint a bírói kar felé, hogy nem kapunk büntetőket – talán jobban jártunk volna, ha legalább ellövi, de legalábbis kevésbé akar elesni, mint gólt lőni.

Fordulás után közvetlenül még nem sokat változott a játék, az pedig, ahogy a második félidő elején egy hátsó szerelésből végigvittünk egy támadást, mégha a végén egy bedobás is lett csak belőle, igazán tanári volt. Zoumára meg már szavak sincsenek, földön úgy szerel, mint anno Carvalho tette, olyan, mint egy assassin, utolér, majd hátulról, jéghideg nyugalommal és egyszerűséggel szerel.

A Kijev aztán látva, hogy fogy az idő, elkezdte tördelni a játékot, mi pedig cserébe egy picit beengedtük őket a meccsbe – így aztán végre Begovicsnak is akadt némi védeni valója. De kivételesen – vagy inkább úgy mondom, hogy a korábbiaktól eltérően ez nem jelentette azt, hogy kiszálltunk a meccsből – Begó védése után 1 perccel már ismét mi duplázhattuk volna meg az előnyünket, de valahogy még ez is mellé tudott csurogni. Pedig ez is az a fajta helyzet volt, amit egyszerűbb berúgni, mint kihagyni, de Zouma lábáról két méterről valahogy nem a kapuba, hanem a kapu mellé folyományodott a labda. Szerencsétlen José olyan fejet vágott az oldalvonalnál, mint akinek feldugtak egy kifacsart citromot.

Viszont azért összességében tényleg látszott, hogy elkezdett spórolni az erejével a Chelsea, persze nem is feltétlen lehet tartani azt az iramot 90 percig, amit az első felesben diktált, de visszább állt, mélyebben presszingelt, mint korábban. Még ez sem feltétlenül jelentette azt, hogy a Kijev esélyei megnőttek volna az egyenlítésre, mert egyelőre jól zárt a védelem, viszont látványosan többet volt a labda a fehéreknél, akiknek így azért némileg több esélyük volt konbinatórikázni. Így előttünk cserébe több lehetőség adódott a kontrákra, amit szépen végig is vittünk, de egyszerűen ott is hiányzott az utolsó lépés, nem tudtuk mattolni a Sovkovszkijt. A 65., majd a 66. percben is újból növelhettük volna az előnyt, de nem, mi inkább nem.

Mikor aztán eljöve az a pillanat, ami eljön minden olyan meccsen, amit nem tud lezárni az a fél, aki tesz érte – a bosszú, mert ilyenkor esik be a semmiből az egyenlítés. Ez pedig a szezonban felettéb jellemző vonása is a Chelseanek – na sajnos nem az, hogy dominálja a meccseket, aztán beesik a gól, hanem hogy ha véletlen vezet is, akkor is kizárt, hogy megússza kapott nélkül. Pedig most is kb semmi jel nem utalt arra, hogy itt a Kijev egyenlíthetne, de elég egy pillanatra a lankadó figyelem, vagy fegyelem, és kész. Dragovics másodjára is betalált ugyanabba a kapuba, csak mivel közben térfélcsere is volt, így kialakította lényegében egyedül az 1-1-et.

A gól egyébként egy csúnya, megint össznépi védelmi szeppuku: Matics és Terry valami nagyon buta módon váltott embert, Matics aztán ráadásul kifejeltete Begivocs kezéből a labdát, ami így Dragovics elé került, akit eredetileg Terry őrzött, amíg át nem váltott Garmashra, a szöszi cserébe abszolúte őrizetlenül maradt, így arra is maradt ideje, hogy míg Begó épp a kapuba igyekszik vissza, átvegye szépen a labdát, igazítson rajta, majd hat méterről a kapuba zúdítsa.

A botrányos első fordulós meccsét leszámítva a szezon húzóembere
A botrányos első fordulós meccsét leszámítva a szezon húzóembere

Az, hogy innentől még tényleg meg akartuk nyerni a meccset, jól mutatja, hogy egyből jött a kettős csere, és lehet, hogy tényleg ennyi lelki plusz kellett egy ilyen frusztráló helyzetben, mint a végig dominált meccsen a bepottyanó potya, hogy a csapat tovább harcoljon. Ázárt öklelte fel lényegében a gól utáni első előrekerülésünk után a fehérek védelme, a labda mögé pedig Willian állt, aki talán a szezonbeli eddigi legfontosabb gólját pakolta be. José gólöröme egyébként minden pénzt megér, nincs még egy levegőbe emelt ököl sem, hanem Hollandnak magyaráz, majdnem háttal a pályának… zseniál. A stadion pedig felrobbant, úgy, ahogy kell.

Ott repüüül
Ott repüüül

A csapat még megnyomta a végét, mindenki odatette magát, Ramires még Zoumát is leszerelte (priceless), simán benne volt még 1-2 gólunk a meccsben, ami ezzel kb úgy 15, de hát kit zavar már, hiszen nyertünk, és fontos mérkőzésen nyertünk, talán sorsdöntő csatát hoztunk végre győztesre. Valami hasonlóan jó játékot hoztunk már a Stoke ellen is, bár ott végül kiestünk, itt, most viszont végre bejött, kb minden bejött, Josénak pedig megadta a stadion, ami szerintem mindennél jobban melengette az ősz portugálunk szívét: a standing ovationt.

MourinhoMég az utolsó pillanatra is maradt annyi, hogy Ázár is elmondhassa, igazán benne is ragadt gól nem is egy, de legalább egy assziszt, ha nem akar mindenáron oldalhálót lőni. Aztán, miután a szezon tán legjobbjának, Wilinek is megadtuk, ami kijárt neki, le is telt a meccs.

Azért kivételesen édes a győzelem, mert ennél a Kijevnél sokkal jelentéktelenebb, sokkal gyengébb ellenfeleket is képtelenek voltunk már legyőzni a szezon során. Tényleg nem sok hiányérzet lehet bennünk, szurkolókban, és max annyit mondhatunk el itt a végén, hogy akkor mostmár legyen ez a sztenderd a szezon hátralévő részére, mert ismét láttuk, hogy tud küzdeni ez a csapat a végéig, ha kell, ha akar, és jó lenne végre felállni, és ha tudja ezt a csapat, akkor nem beérni kevesebbel, hanem most már odatenni magunkat, mint a picsa, és nem állni le egy percig sem. Egyelőre viszont, ennyi a lényeg:

chelsea-group-g-table_3372968

  • kasata91

    Azért ha én egy edző buktatni akaró játékos lennék, elgondolkoznék hogy “lehet én húzom a rövidebbet”, amikor 40 ezer ember standing ovationnal élteti az edzőt.

  • WudigessBoi

    Ez a “no to racism” felirat felhúzott kissé az ukránok mezén, tekintve, hogy Kijevben szabályosan levadászták a Chelsea színes bőrű drukkereit, majd valamelyik klubvezetőjük úgy reflektált minderre, hogy hát igen, külön szektor kéne a fekáknak, hogy ne legyenek annyira szem előtt. Lehettek volna akkor már annyira tökösek, hogy fölvállalják a pontlevonást is és nem próbálnak ilyen kamuhízelgéssel “egyenesbe” jönni…

    • Ez nem rasszizmus, csak életben tartják a malani elveket.
      #hagyományápolás.

    • A játékosok mezén volt rajta, nem a szurkolókén 🙂 egyébként nem tehetnek róla, hogy mi történik a stadionban, ha egyszer ott nincs metró…

  • Sir Idemitirjak Boglárka

    “Azért kivételesen édes a győzelem, mert ennél a Kijevnél sokkal jelentéktelenebb, sokkal gyengébb ellenfeleket is képtelenek voltunk már legyőzni a szezon során.”
    Ennél a Kijevnél bármelyik PL csapat nagyobb erőt képvisel szerintem! 🙂
    Igaz meccset nem volt szerencsém látni, de ezek szerint megérte volna legalább első félidőt nézni. Majd a Stoke ellen!

    • “Ennél a Kijevnél bármelyik PL csapat nagyobb erőt képvisel szerintem!”

      A szmájliból a végén nem tudom, hogy ez irónia-e, vagy komolyan gondolod, de amennyiben utóbbi, akkor azt mondanám, hogy ezen azért gondolkodjunk már el mondjuk annak tekintetében, hogy mit kapott az Everton tavaly ettől a bármely PL csapatnál szarabb ukrán gárdától. Vagy attól az ukrán csapattól nemrég a Chelsea, akivel örök harcot vívnak a bajnoki címért otthon… szóval lehet, hogy nem kell őket egy lapon említeni az Arsenallal vagy a ManU-val, de hogy egy Stoke, Newcastle, Everton, Palace szintnél magasabban vannak, arra azért fel mernék tenni egy hatospakk sört.

      • Sir Idemitirjak Boglárka

        Ennyire szeretsz veszíteni, vagy csak megakarsz hívni? 😀
        Igaz, mivel nem valószínű, hogy találkozna bármelyik klubbal a felsoroltak közül, ezért igazából vita nem kerül eldöntésre sajna. Keretük gyenge, illetve hazai pályán nem mutattak ellenünk semmit, úgy hogy előtte sima 3-ast kaptunk a Soton ellen otthon.

        • “hazai pályán nem mutattak ellenünk semmit, úgy hogy előtte sima 3-ast kaptunk a Soton ellen otthon.”

          Ez azért elég relatív, mert a Soton elleni hármas sem volt épp sima, mert lényegében egy félidőt vezettünk, csak aztán a védelem beszippantotta az aznapra járó lófaszt, utána meg már mikor ész nélkül kitámadtunk, jött a maradék. A védelmünk azóta egyre összeszedettebb, de még így sem úsztuk meg kapott gól nélkül hazai pályán.

      • Most egy-egy meccs alapján mérjük az erősségét a csapatnak?
        A Sahtar azért elég keményen feltörölte velük a padlót, azt meg azért nem hiszem, hogy a Stoke szintjénél magasabban lennének. Ilyen játékosokkal (Afellay, Bojan, Shaqiri) próbálkoznak be rendre ott is, egy Mbokani vagy egy Lens sem nívósabb náluk. Szerintem totál egál a két a csapat, ahogy az Everton és a Newcastle sem marad le semmiben tőlük, még ha a Castle gyengélkedik is.
        Jelenleg szerintem egy csapat van a Dynamo szintje alatt a PL-ben, ez az Aston Villa.

        • “Most egy-egy meccs alapján mérjük az erősségét a csapatnak?”
          Nem, hanem az alapján, ami van: nyilván relatív, hogy egy adott angol csapat mennyire akarja képviselni magát a nemzetközi porondon, de míg egy Stoke vagy Soton oda sem ér, ha meg mégis, akkor olyan együttesek ellen esnek ki, amikről addig ember nem is hallott, addig a Kijev azért masszív résztvevője a nemzetközi küzdelmeknek. Ez nemzet/bajnokság-sajátosság is, értelemszerűen Ukrajnából könnyebb odakerülni, mint a PL-ből, de az eredmények azért önmagukért beszélnek.

          Az angol ellenfelekkel való összevetést meg nyilván csak annyiból lehet megtenni, ahány meccs volt, és az Evertont meg rommáverték.

          • De pont ezért nem olyan dolgok alapján kell paralel módon szembeállítani a két pontot, amiknél egyértelműen kijön a hátrány, a nemegyenlőség, mert akkor most így nem igazán lesz “édes a győzelem”.

            Amikkel egyenlően össze lehet őket hasonlítani, az a játékoskeret, a játékstílus, az egész csapat effektivitása minden meccset figyelembe véve. És ezekben szerintem nincsenek a Stoke felett, a Soton, Everton felett meg aztán pláne nem. Most az, hogy nem 4, hanem csak 1 góllal küldtük haza a Dynamot, nagyrészt Costa tökölésének köszönhető, aki befejezésekben továbbra is botrányos.

            • “De pont ezért nem olyan dolgok alapján kell paralel módon szembeállítani a két pontot, amiknél egyértelműen kijön a hátrány, a nemegyenlőség, mert akkor most így nem igazán lesz “édes a győzelem”.”

              Mondd, hogy hülye vagyok, de ezt nem értem.

              “a játékoskeret, a játékstílus, az egész csapat effektivitása minden meccset figyelembe véve.”

              De azt meg hogy, amikor a két bajnokság nem említhető egy lapon? Ha ezt vesszük, akkor a sajátjaihoz kell viszonyítani, otthon meg kb rekordbajnok, szóval akkor ezen analógia szerint a MU szintje…

              “Most az, hogy nem 4, hanem csak 1 góllal küldtük haza a Dynamot, nagyrészt Costa tökölésének köszönhető, aki befejezésekben továbbra is botrányos.”

              Kezdesz olyan szintet megütni Costával szemben, mint én Ramiressel. Nincs nagy gólvágó formában a branyol, de azért ne csináljunk már úgy, mintha szerdán is mindenki csak a gólokat lőtte volna, csak ő nem. Az, hogy nem néggyel küldtük haza a a Kijevet, kb megint mindenkinek a hibája Costától Ramiresen át Zoumáig. Mert függetlenül attól, hogy tényleg jól játszottunk szerintem, akciógólt kép-te-le-nek vagyunk lőni. És ebben Costa keze csak annyira van benne, mint bárki másé. Az egyetlen dolog kb, amit a nyakába lehet varrni, az a büntetős szitu, azt elbarmolta, oké, de egyébként ennyi. Kb nulla olyan labdát kap, amiből tavaly tíz meccsen negyvenkét gólt lőtt, ezért kimozog a szélekre, amivel mondjuk meg középen nincs senkink, vagy max Ramires 🙂 szóval ez sehogy sem jó, de egyelőre annak kell örülni, ami van – legalábbis most egyet előre léptünk, és nem hátra.

              • Miért nem? Cáfolat arra, hogy ez külön édesebbé tenné a győzelmet. Mármint számomra nem teszi édesebbé a nem egyenlőség ismeretében is.

                “De azt meg hogy, amikor a két bajnokság nem említhető egy lapon”

                Hát de pont ezért nem lehet a nemzetközi szereplést sem egybevetni, mert ott azért egy Everton bőven Sahtar-szintű monopolban lenne. Itt amit egybe lehet vetni, ha már hierarchiát vonunk, az a keret, a stílus, és a hatékonyság. És a Dynamo sem azért volt ilyen nehezen legyűrhető, mert olyan összeszedett gárda lenne, hanem mert egyszerűen nem éltünk a helyzeteinkkel. Ha a félidőben 3-0-lal megyünk öltözőbe, egy szavuk sem lehetett volna, ahogy akkor sem, ha a végén egy ötössel szállnak gépre.

                Azért nem hiszem, hogy Costa ramiresi vesszőparipám lenne. Nagyjából két hete kritizálom, miután 3 hónap alatt alig akadt értékelhető meccse. Egyáltalán nem lőtte mindenki a dolgokat, de mindenki maximálisan végrehajtotta a specifikus teendőjét, amivel megbízták. Costának ez a góllövés lett volna, de rendre a rossz megoldást választotta, már-már Torresi módon nem lőtte el a labdát, ha kellett volna, ha meg előtte, az kaput sem talált. A befejezései roppant gyengék, ezt meg azért nem lehet kollektívan a csapatra szabni, mikor a helyzeteket szerintem a szezonban először normálisan dolgoztuk ki sorra.

                #Más off: nem tudom, a horrorban mint műfajban mennyire vagy otthon, de a hetekben jött ki egy új sorozat, az Ash vs. Evil Dead, ami a klasszikus kult trilógia Evil Dead folyatása sorozatban. Külön öröm, hogy Bruce Campbell játssza ugyanúgy a főszereplőt. A sorozat eddig elképesztő szimpatikus módon él a ’80-as évek horrortrükkjeivel. Csak megemlítettem, mert most nézem az első részt.

                • Sir Idemitirjak Boglárka

                  Offhoz: a második egy szenzációs film, a 3.nak is voltak jó részei de nekem az nem állt úgy össze(igaz az inkább vígjáték volt tisztán)
                  Megvárom amíg egész évad kijön és ledarálom 2 nap alatt. Eddig csak jót olvastam róla, neked hogy tetszett az első rész?

                  • Az Evil Dead 2 nálam dobogós film, én imádom. A harmadik sem rossz, de ott valóban inkább a humorra és Campbell játékára mentek rá, amit nem csodálok, mert a kettőben zseniális volt.
                    Az első részt most nézem, eddig nagyon bejön. Ami nálam külön pont, hogy Ash karakterét nem a klasszikus Ashről mintázták. Volt az a film, amelyikben Bruce Campbell önmagát alakítja, a Nevem Bruce című horrorvígjáték. Na, a sorozatbéli Ash egy az egyben az ottani Bruceról lett mintázva. Ha azt nem láttad, akkor tudom ajánlani az évad végéig. Nem egy világrengető darab, de aki szerette az Evil Dead-et, annak a Nevem Bruce is be fog jönni, már csak Campbell miatt is.

                    • Endy919

                      Nem ismerős a film , amiről írsz . Milyen tematikáju ? Zombi , szellem vagy ?

                      Nekem horror vígjátékban nagyon bejött a Dead Snow . Nem rég tudtam meg , hogy van kettes része is . Tegnap megnéztem …. hát annyira szar , hogy már jó 😀 Jókar röhögtem rajta:)

                    • A Náci zombik is nagy kedvencem, talán a legjobb zombis film a 21. században.
                      Az Evil Dead 2 meg egy kult horror a ’80-as évekből, ezzel együtt az egyik legjobb is műfaján belül. Érdekessége, hogy a 2. rész az első remakeja, így igazán csak a 2. rész vált legendássá és kultikussá.

                    • Endy919

                      A kettes náci zombik még véresebbre sikerült . Az utolsó jelenet meg priceless 😀

                    • Azt még nem láttam, pedig már régóta a listán van az Öngyilkos Klubbal együtt.

                  • Na, megnéztem. Valami grandiózus volt, mint egy hihetetlen nosztalgikus fürdő. Elképesztő, mennyire megtudták tartani mindazt, ami ennek a sagának az értékét jelenti. Csak ajánlani tudom, nálam már most beárazta a Walking Deadet.

                • Hát, az első esetben maradjunk annyiban, hogy túlzottan nehézkes az összevetés, azt kész, mert ez így nagyon messzire vezet 🙂 merőben másképp látjuk a dolgot, de mivel a párhuzamos síkokat valóban nehéz egy vágányra terelni, max arról győzködnénk egymást, hogy mely síkok mentén ér az összehasonlítás, és itt vitáznánk vagy 25 évig.

                  Costa: ott csak arra céloztam, hogy már-már eléred azt a magasságot, amit mondjuk Lampsnál Oscar, ha ez így kifejezőbb. Nem a dolog hosszában, hanem a “bármit csinál, az rossz” szintjén.

                  Nem vitatom, hogy ő is kb a csapat szintjén van. Ahogyan a Chelsea 15., úgy kb Costa is a negyedét mutatja annak, amiért vettük. Pont a skyon akartak már – meglepő módon – viccet csinálni belőle, de attól még sajnos igaz: idén a 12. játékosunknak, Mr Own Goalnak több találata van, mint Diegoalnak. Costának annyi gólja van, ahány sárgája, és ahány meccsre már el volt tiltva a szezonban. Viszont ugyanitt megemlítenek egy lényeges pontot, ami talán esetében a leglényegibb:

                  Sixteen of Costa’s 20 Premier League goals in 2014/15 came from what Opta defines as clear-cut chances. His great strength was the efficiency with which he finished such opportunities and, indeed, he has scored from both such openings so far this season. So what’s the problem? The obvious answer is service.

                  Oké, nyilván szar formában van, ez tény, mert a kapuralövései hát valóban Torresiek néha, stb. De igen, ő pont azért kellett nekünk anno, hogy legyen _jelenlét_ a kapu előterében, mert ez hiányzott nagyon nekünk. Most viszont a labdák sem jönnek, ha meg mégis, ő nincs ott. Ezt viszont én részben két dolog számlájára írom, és ebből az egyik pont az, hogy nem jönnek be a Fabrepasszok, ergo ha csak ott áll, mint fasz a lagziban, akkor meg azért csépelik, hogy miért csak áll.
                  A másik viszont, amit most itt ne fejtegessünk, mennyire köszönhet magának vagy sem, mert a lényegen ebben a kérdésben nem változtat: a védők tudják, hogy lényegében bármit megtehetnek vele. Mert ad1: neki nem fújnak be semmit ad2: előbb-utóbb felhúzza magát annyira, hogy jön a birkózás, azt ellene viszont befújnak minden szart, meg még el is tiltják.
                  A PL-tv ezeket azért nem mutogatja ám, de néha még így is sikerül elcsípni, hogy Costát ketten négy kézzel fogják, de az senkit nem érdekel a bírók közül. Persze ez is ugyanúgy igaz nem csak kontra, hanem pro is, mert a faszságai közül sem vesznek észre mindent, ha a bíró egy kicsit élesebb, a Kijev ellen is kiboxolt magának egy sárgát, csak nem kaptam meg. De a tény attól még tény marad, hogy idén, és itt már tényleg nézhetjük 2015-öt, nemcsak, hogy nem jön a Fabrepass, de jön a videó meg az eltiltás, így azért nehéz.

                  Ezt neki kell helyretennie, ami a habitusából adódóan nem lesz egyszerű, de ha DD meg tudta csinálni, akkor neki is menni fog. Ha akarja.

                  A harmadik pontra nem tudok mit mondani, sorry, semmit nem mond a dolog, régen néztem horrort, de aztán nagyon nem tudtak már mit kitalálni, egy kaptafára készültek a filmek, én pedig elvesztettem az érdeklődésem egy idő után. Amit írsz, az viszont nem ismerős :S

                  • Hát de Costánál tényleg az a helyzet, hogy akármit csinál, az rossz. Egyszerűen mindig a rossz megoldást választja, persze jobb meccsen. A rosszabbakon ragel meg kötözködik 2 helyzet között, amiket általában a meccs elején meg végén lő el, a többit pedig kitölti balhéval.
                    Nekem nem az a bajom, hogy ha nem kap labdákat, csak áll, hanem az, hogy ha kap, akkor is botrányosan fejezi be.

                • Endy919

                  Ezt te sem gondolod komolyan , hogy az Everton megüti a Doneck szintjét , ugye ?

                  Teljesen más kategória a két csapat.

                  • Hol mondtam ilyet? Azt írtam, hogy az Everton is bőven hozná ugyanazt a monopolt, amit a Sahtar, ha bedobnák az ukrán ligába.

                    • Endy919

                      Feltéve , ha kidobnék onnan a Sahtart és a Dynamot , akkor igen. Amúgy nagy sanszot nem látok rá.

                    • Hát de itt eleve a cseréről beszélek. A Dynamot meg nem akkora művészet beelőzni, onnan inkább mennek a sztárok. Most is egyetlen jobb játékosuk van, Yarmolenko. Ha viszik, fényévekkel fogja őket előzni a Sahtar.

                    • Tavaly is így indultak, aztán a Kijev lett a bajnok+kupagyőztes 🙂

                      Yarmalenko meg szerintem ott fog megőszülni a Dynamoban.

                    • Ja, tavaly bejött nekik 5 vagy 6 év monopol után, azelőtt meg 10 idényből vagy 9-et Lusescu gárdája gyűjtött be. Yarmolenkot meg szerintem idővel vinni fogják.

                    • Endy919

                      Már 27 éves , nyáron is vitte volr a Dortmund , de ő nem akart váltani.

                    • még csak most lett 26, viszont 5 éves szerződése van, és már így is leélte a fél életét Kijevben. Ha most nem viszik nyáron, már nem is fogják, ez kb az utolsó sansz. De, mint mondtad is, ő már inkább rámegy a hazai rekordra, mint elmenjen másodhegedűsnek akárhova. Ráadásul, ha jól tudom, 25-öt kért volna érte a Dinamo, annyiért meg Schürrléket, meg Quadokat lehet venni 🙂

                    • *OFF: nézegettem itt a transfermarktot, többek közt az Evertont, és nem tudom, mennyire köztudott, én most baromira meglepődtem, elsőre azt hittem, valami hiba: Tim Howard nem egyszerűen amerikai, hanem amerikai-magyar kettős állampolgár 🙂 beszarok bazzeg 🙂

                    • Ja, az anyja magyar, volt is a reggeli startban, vagy mi a pék a címe annak a digis műsornak.

                    • Endy919

                      Hiába …mackónadrág ellen úgy sem lenne esélye 😀

                    • Endy919

                      Dragovic sem egy kutyaütő , öngólját leszémítva.

                    • ja, nagy szerepe volt a tavalyi duplázós szezonban.

                    • Endy919

                      No meg azért tavaly a Dnipro csak játszott egy EL döntőt . Igaz , ott Konoplyanka vagy király volt.

                    • De itt most ilyen egy-egy villanásról beszélünk. Ukrajnában kb. abszolút egyeduralkodó a Sahtar. Ha nem halásznák onnan is a húzóembereket (Mikitarján, Adriano, Willian), még kevesebb teret engednének a riválisoknak.

                    • Endy919

                      Douglas Costa …. na ő mekkora húzás volt a Bayernnek .. Hatalmas játékos.

                    • Tényleg, még ő is. Egyébként valami elképesztő megfigyelőik vannak Brazíliában a bányászoknak.

                    • Oké, csak a Sahtar az ukrán bajnokság Chelseaje, a Kijev meg kb a Poolja. A Dinamo utoljára a 2000-es évekig volt nagykirály, amíg élt a félisten Lobanovszkij, és nem volt még BL, hanem BEK meg KEK.

                    • Igen, meg akkor még ott volt a Rebrov-Seva duó, akik Dynamot abszolút kiemelték.
                      A Sahtar monopoljának kezdetét én Lucescu érkezéséhez tenném, onnantól kezdtek minőségi brazil játékosok oda özönleni, akikből ma olyan csapatok profitálnak, mint a City, a Bayern, a Milan vagy mi.

  • Pedig Souness-t értelmes embernek tartottam eddig…

    http://www.skysports.com/football/news/29328/10057673/graeme-souness-arsene-wengers-arsenal-transfer-policy-deserves-credit

    De ha nem is az elsők közt, és nem találom most a cikket, de ő is ott volt, aki leírta, hogy José meg a Chelsea mekkora hülye, hogy nem igazolt senkit a nyáron, amikor látszottak a lyukak. Bezzeg ha ezt Arsene csinálja, akkor zsenialitás, és deserves great credit. Mert az, hogy egy bajnokcsapatba nem igazolt hetven játékost, az hülyeség, de egy keretbe, ahol rendszeresen lesérül a kezdő, és megint, de te nem igazoltál, az bátorság és bravó. És még Sallóiékat szidjuk…

  • Lavid Duiz

    Off: Dárdai Pali csapatában Salamon Kalou mesterhármast rúgott! 🙂