A kiszámíthatóság útján

1205 chelsea-bournemouth1Lassan talán helyreáll egyfajta rend a csapat játékát illetően, ami még se nem sziporkázó, se nem lehengerlő, de a védekezés meccsek óta biztatóan stabil, emellett előrefelé is vannak szép akciók. Óvatos bizakodás ez – akár egy sérülésből felépülő játékos első átmozgató edzése. Csúfos állapotunkban viszont értékelni kell már azt is, hogy az előzetesen várt és elvárt dolgok zömében megvalósulnak a pályán, ami az elvesztegetett három hónapot vissza ugyan nem hozza, de a felkapaszkodás reményével azért kecsegtet. Soros ellenfelünk nagyon is verhető, szóval illene három pontot csapni az eddigi nem túl sokhoz. Kedvcsináló alább.

Az AFC Bournemouth több mint százéves fennállása során korábban sosem járt még az élvonalban, így nem túlzás azt kijelenteni, hogy legszebb napjaikat élik a piros-feketék hívei. Maga a város a dél-angol tengerpart talán legékesebb gyémántja, nem mellesleg kedvelt üdülőközpont (persze arrafelé nem túl veretes a mezőny e téren). Jól szimbolizálja a futballklub csodás felemelkedését, hogy 2013-ban még a másodosztályba jutást ünnepelték a szurkolók, két idénnyel később meg már jött is az újabb szintlépés. Angliában egyébként nem szokatlan ez a fajta ugrálás, annak idején a Wigan, a Blackpool vagy a Swansea sem időzött sokat a Championshipben.

A piros-feketék tavaly kifejezetten impresszív futballal lepte meg a mezőnyt, szemre is tetszetős játékukat csodálva senki sem sajnálta tőlük a feljutást. Bár ligagyőzelmükhöz a Watford utolsó fordulós botlása is kellett, a Bournemouth 98 rúgott góljával és mindössze 8 vereségével mindenkit meggyőzött. (A Championship nagyon kiszámíthatatlan liga, ritkán lehet szezon előtt vagy elején megtippelni, hogy ki jut föl, de Eddie Howe-ék végig meggyőzőek voltak, s legkésőbb október végén, a Birmingham City idegenbeli 8:0-s(!) legázolása után előléptek fő várományosnak.)

Amikor kijön a lépés
Amikor kijön a lépés

Az már a szezon harmadánál is látszik, hogy a tavalyi varázslatból kevés trükk maradt meg erre a szezonra. A csapat nem kezdett rosszul, már a harmadik fordulóban összejött az első győzelem (4:3 a West Ham otthonában), ám mostanra már a kieső helyekig csúszott vissza a csapat. Zsinórban négy zakó után a legutóbbi két fordulóban már összejött két döntetlen, de míg a Swansea ellen kétgólos fórt adtak el, addig az Everton ellen ugyanekkora hátrányból mentettek pontot hősiesen. Szóval van azért némi ambivalencia a Bournemouth idei szezonjában, ráadásul a legutóbbi impulzusaik pozitívak. Azt is látni kell viszont, hogy 5:1-re kaptak ki a Citytől és a Spurstől is, vagyis a nagyok ellen súlytalanok voltak eddig.

Ami minket illet, szavunk nem lehet, mert erre a meccsre hétközi elfoglaltság híján bőven volt időnk rápihenni. Nem lepne meg, ha José félig már a szerdai, Porto elleni csörtére készülne, pedig ez a mai is fontos, csak másképp. Jót tenne ugyanis a lelkünknek egy magabiztos győzelem a bajnokságban, mert az ugye eddig hiánycikk volt. Kevéssé lehet motiváló, hogy a három ponttal sem lennénk sokkal feljebb a tabellán, de egyrészt ezt csak magunknak köszönhetjük, másrészt, ha a 15. fordulóra nem is, de a 20.-ra illene már lőtávolba kerülni a kupaindulást jelentő helyekhez – ehhez pedig muszáj nyerni a kötelezőket (is).

Egy újoncot már legyőztünk otthon
Egy újoncot már legyűrtünk otthon

Mint említettem, fontos meccs jön szerdán, de emiatt nem hiszem, hogy tartalékosan mennénk neki a Bournemouthnak, már csak azért is, mert a tavalyi csapatunkkal ellentétben az ideiben nincsenek megkerülhetetlen embereink, akiket hímes tojásként kéne óvni (legfeljebb a stircibundás úr huszonkettesben). Terry, Ramires és Falcao is megmaradt sérültnek tudtommal, Courtois viszont már éledezik. Én a magam részéről Fabregas padoztatásáért fohászkodom: a van formán kívüli, mihaszna csapatfék, akkor az a korábbi asszisztkirályunk. A csapat körüli szappanoperákra fogékonyakat nyilván izgatja Diego Costa ügye is: tizenkilencesünk legutóbbi hazai bajnokiján győztes gólt szerzett, azóta viszont összeszólalkozás, padozás és sértődés volt a műsor.

Mire gondolt a szerző?
Mire gondolt a szerző?

Minden tehát nem állt helyre, de a liga egyik leggyengébb védelmét vele vagy nélküle, de illene háromszor-négyszer mattolni! Továbbra is Blue Is The Colour!