Derűsödő kilátások

0113 chelsea-wba1Dolgozó embernek hétközi forduló elé posztot írni valahol púp a hátra. Mégis illő azonban, hogy erőt vegyek magamon és kanyarintsak ide pár sort, már csak azért is, mert a csapat végre képes olyan teljesítményre, amivel ha el nem is kápráztat, de legalább nem idegel ki meccs végére. Úgyhogy gyomorgörcsölés helyett már-már várós a West Brom elleni találkozó. Rövid kedvcsináló alább.

A WBA jelenleg három ponttal van előttük, de gólkülönbségük már most rosszabb a miénknél, győzelem esetén tehát meg is előznénk őket. Ha pedig a Southampton botlana otthon a Watford ellen (szintén nem kizárt), akkor egy csapásra a mámorító 12. helyig sikerülne fölkúszni.

Pulisék egyébként nincsenek rossz formában: legutóbbi két meccsüket – igaz, otthon – megnyerték (a Newcastle és a Stoke ellen). Kapaszkodó lehet viszont számunkra, hogy hétvégén egy gyakorlatilag alapcsapatos kezdővel játszottak 2:2-t a Bristol Cityvel odahaza, így vár még rájuk egy megismételt meccs.

A formánkra ha panaszkodni azért lehet is, azt azért ne vegyük el, hogy legalább már az ősszel túltolt vereségözönt sikerült elapasztani. José menesztése óta veretlen a gárda (8/12 pont a bajnokságban), s 2016-ban eddig két győzelem a termés. Mondható tehát, hogy Hiddink egész biztatóan debütált, pláne ha betesszük a képletbe a napjainkra megcsappant reputációját és a lelátóról érkező össznépi Mourinho-imádatot. Itt-tartózkodása alatt mintha pár dolog változott is volna már: néhányak (például Fabregas, Oscar vagy Costa) játékkedve javult, a csapat pedig már legalább a középszert magabiztosan megüti.

Pedro első és eddigi legjobb meccsét a West Brom ellen játszotta
Pedro első és eddigi legjobb meccsét a West Brom ellen játszotta

A hétvégi – ahogy azt Zenzo is megírta – nem volt épp az álomfoci tankönyvi illusztrációja, de sikerélménynek mindenképp megtette. Továbbjutottunk, ráadásul a sorsolás is kegyes volt hozzánk, így illene újabb kört menni. Végső győzelemről fantáziálni még nyilván korai, de tettünk mostanában pár olyan apróbb lépést, ami segíthet abban, hogy lassan, szinte észrevétlenül kikecmeregjünk a csávából. Három meccse nem kaptunk gólt (Ighalo-tól kaptuk az utolsót, azóta szereztünk hatot), láthatunk olykor kifejezetten tetszetős támadásvezetéseket, s az sem mellékes, hogy eddig keveset játszóktól is érkeznek pluszok, lásd Mikel vagy Loftus-Cheek.

Ezeket kéne okosan továbbvinni. Az utóbbi öt meccsünkből négy Londonban volt (ebből egy a Selhurst Parkban), s héten mindkét alkalommal otthon játszhatunk, vagyis ebben az alapvetően zsúfolt időszakban alig voltunk úton, ami biztos, hogy jól jött. A West Brom – bár önmagukhoz képest egész jó szezont futnak – nem az a csapat, akikről üvölt, hogy bármire képesek, persze ez nem jelenti azt, hogy fél gőzzel is nyerünk majd. Már csak azért sem, mert Costa elég rossz bőrben bicegett le szombaton, alternatívája meg nem nagyon van most, így nagyon nem mindegy, hogy pályára lép-e, s ha igen, milyen minőségben. Máshol szerencsére megvagyunk, így Guusnak van lehetősége önmegvalósítani.

Jó lenne oda-vissza leverni a WBA-t, úgyis rég volt már ilyen. Továbbra is Blue Is The Colour!