chASSmaster 7 – the final act

chsmstrSokáig filóztam, hogyan legyen, nagyjából megvolt a cím akkor is, ha győzünk, meg akkor is, ha veszít a csapat, és még voltak külön variációk a továbbjutást illetően is. Sokáig vezetett a cím magyar verziója, a Seggmester 7 – a befejező aktus is, már csak a kíváncsiság miatt is, hogy vajon hány perverz leány és fiú talált volna rá a blogra, csalódottan konstatálva, hogy itt bizony a Chelsearől lesz szó, ahol Chelsea még csak nem a robotkurva, aki pucsít és pislog is.

Végül mégis az angol verzió mellett döntöttem, mert sokkal finomabb, árnyaltabban kifejező, mint a magyar direkt verzió. Ráadásul a magyarban még csak nincs is benne a sakkos vonatkozású utalás. No meg a “másik”, utóbbi célozgatást, ha már elsütöttem, bár gyanítom az olvasóink közül sokaknak nem mond már semmit a Narancs, Tetves és Dugó neve sem, ami a magyar internetkor hajnalán az első robbanások között volt, Szalacsi oldalán. Ha valaki kíváncsi, lehet röhögni egy jót, a meccs úgysem adott lehetőséget erre.

Persze, a meccstől sok más nem is volt várható, mert az egyetlen dolog, ami ott volt nekünk, az a remény. Hátránnyal jöttünk haza eleve, és ne szépítsük, minden kincstári optimizmus ellenére úgy múltunk el, csendben, hogy sosem volt esélyünk élni – egyetlen percre sem álltunk továbbjutásra. Kettős vereséggel hullottunk ki a BL-ből. Nem szokott lenni, de most sem volt romantikája a Bajnokok Ligájának (mondjuk, miért is lenne): seggberaktak oda-vissza, és még csak nagyon nem is ellenkeztünk.

Tudom, hogy nem szép, sem a csapattal, sem Hiddinkkel szemben, de nem tudok nem érezni egy kis elégtételt, amikor tegnap este bebizonyosodott: fölösleges volt elküldeni Josét. Spóroljátok meg a “mert ha, akkor” jellegű kommenteket, úgysem győztök meg, ráadásul csak azért, mert én így képzelem, nem felejtsétek el, hogy még nem kevésbé lehet igaz. Mondhatjuk persze, hogy megpróbáltuk, Hiddink megpróbálta. Nyilvánvaló, hogy teljesen másként folyt volna le ez az oda-visszavágó, ha nem cserélünk mestert a partvonal mellett, de esélyünk így sem igazán volt. Mert a szezonban viszont a Chelseaben ennyi van, ennyi volt, és ezen a holland sem tudott javítani. Ahhoz, hogy azt mondjuk, volt értelme idehozni, volt értelme változtatni, legalább a PSG-n túl kellett volna jutni. Pont tőlük láttuk legutóbb, hogy ehhez akár két döntetlen is elég lehet. Hiddink viszont elszenvedte első vereségeit a Chelseavel, mindjárt kettőt. Két vereséggel meg még senki sem jutott tovább sehol.

not again...
not again…

Tényleg hangsúlyozom, no offense Hiddinkkel szemben: amit tudott, megtett. Többen kifogásoltátok Kenedy kezdőbe jelölését, szerintem ez is jó húzás volt. Ahogyan a felkarcolt taktika is. A megvalósítás már egy másik dolog. Támadnunk, győznünk kellett, így nem volt rossz elképzelés, hogy támadjunk, és így győzzünk. Viszont ezzel a kezdővel pont az volt a gond, amit láttunk, és amit Hiddink is megemlített a meccs után: nem volt nálunk a labda. E kezdő fizikai jelenléte a pályán úgy nagyjából zéró, amikor az ellenfélnél Ibra, Luiz és Motta jellegű emberek vannak pályán. Láttuk, hogy sokszor még egy Stoke kaliber is nehéz ügy, de ez meg ráadásul a PSG. Más kérdés, hogy a 40-60-as labdabirtoklás ellenére is megvoltak a helyzeteink a gólszerzésre, de még csak meg sem igazán tornáztattuk Trappet. Nem tudtunk lehengerlőek lenni, nem tudtuk uralni a meccset, nem tudtunk igazán támadni, időnkénti ad-hoc próbálkozásokra futotta csak. És még így is: ha ezeket gólra váltjuk, meg lehetett volna a célzott eredmény.

A párizsiak ugyanis nem tettek semmi különöset. Hátul masszívan támadták a labdást, elöl pedig játszották a 4-3-3 adta lehetőségeket, sok mozgással, keresztlabdákkal. Blanc sem lett jobb edző, és a PSG sem jobb csapat, mint 1 éve volt (a PSG már akkor is jó csapat volt, Blanc meg akkor is középszer), viszont kontrasztban látszik, hogy mi mennyire estünk vissza. Már akkor is mi húztuk a rövidebbet, de ott és akkor a mi kezünkben volt a gyeplő, és végül mi veszítettük el. Ezt most a franciák húzták be, méghozzá komoly izzadás nélkül.

I'm a monster, I'm a mo-monster
I’m a monster, I’m a mo-monster

A “mi lett volna, ha”-kba nem megyek bele, teljes mértékben felesleges; mert “ha Costa már az elején bevágja azt a” … nem. Egyszerűen egyik meccsen sem mi voltunk a jobban játszó csapat, és még csak nem is vezettünk egyszer sem. Ebben a felforgatott védelemben kódolva van az egy bekapott gól, ahogyan azt mindkét meccsen meg is kaptuk. Mindkétszer tudtunk válaszolni, de meccsenként csak egyszer-egyszer. Bután hangzik, és sarkított is, de ez így max 2db 1-1-es eredményre mutat eleve.

Kicsit a gólok közül az elsőre térve (a második egyértelmű, ott nem nagyon van mit elemezni), érdemes megnézni, hogy mennyire szervezetlen a védelmünk, és mennyire nem jól játszott együtt a védőnégyes. Két képet vágtam ki nektek ehhez.

goal_psg

Az elsőn indul a helyzet, a félpályáról, az agyig feltolt PSG védekezés mellett Motta szinte utolsó emberként, a kezdőpontról egy egyszerű passzal máris létszámelőnybe juttatja a sajátjait, mikor a (képen látható labdás) Di Mariához passzol (hiba1). DiMa előtt szabad terület, a támadóink mögötte, presszingre, zavarásra esély nincs. Maris egyenesbe vezetheti a labdát a védőkre, ahol a védelem, csakúgy, mint a támadók, a pálya közepe felé húzódik, a labdás előtt Ivanovics mellé konkrétan odazár Kenedy (hiba2). Így azonban a már eleve kifelé mozgó Ibrán Cahill marad, hiszen a svéd-bosnyák már induláskor a Brana-Kenedy trió mögött van egy méterrel, akiket lépéshátrányba hoz Di Maria egy szélpasszal (hiba2,5). Cahill viszont valamilyen oknál fogva nem indul el az emberrel, hanem befelé indul az ötösre (hiba3). Innentől vert helyzet:

goal_psg2

Kenedy jókora hátránnyal indul Ibra irányába, akinek már arra is volt ideje, hogy megvegye a labdát, és beforduljon a kapu irányába, a brazil védővé silányított támadónk még így is jó két méterre van tőle, Cahill viszont az ötösön ácsingózik, a lehető legrosszabb helyen (hiba4). Sem ki nem lép még mindig a labdás felé, sem a kapu irányába, így sem a bepassz helyét nem szűkíti, sem a lövést nem zárja a hosszúra, így TC sem mer jobban kimozdulni. A maradék védőink, Brana és Azpi szemben a kapuval, háttal a támadóknak sprintelnek az ötösre, három támadó üresen várja, hogy Ibra akár laposan, akár ívelve feléjük kanyarítsa a labdát, a támadóink (+Mikel) állva, messziről nézik, hogy a büntetőterületen belül, létszámegál mellett rendkívül rosszul helyezkedünk, kb várjuk a gólt, csupasz seggel pucsítunk a bantuk felé. Ibra végül a lapos keresztlabdát választja, amit Kenedy nem ér el, Cahill nem mer beleérni és tovább játssza a hirdetőoszlop szerepét az ötös sarkán, TC nem ér ki a labdára, Azpi pedig hiába megy, mivel nem látja, ki jön mögötte, csak vakon próbál menteni, de még a 20 éves Raboit is elmegy mellette (hiba sok). A legveszélyesebb az, hogy a védelmünk kb minden döntése hibás volt, Cahill viszont három döntési helyzetben is rosszul mérte fel a helyzetet. Nem csak védői hibából lesz gól, illetve nem minden védőhibából lesz gól. Ellenben ilyen sorozatos hibákból ritkán nem.

Viszont, amellett, hogy a védelmünk ingatag annyira, hogy a clean sheet ne legyen alapvetés, csak véletlenszerűen elérhető pozitív eredmény, a támadósorunk is ugyancsak haloványan muzsikál: Fabregas, Hazard, Pedro és a kezdeti góltermés óta Willian is adósak a találatokkal. Costa az Costa, ő meglőtte tegnap is a magáét, más kérdés, hogy a két meccsen benne is maradt gól bőven, de gólpassz is. De, a lényeg, hogy úgy nehéz, ha nem lövünk gólokat. Bíztató volt, hogy az utóbbi időben akadt pár gólerős győzelmünk, és a támadók közül végre nem csak a csatáraink (vagy az azt játszók) találtak be, de az, hogy az utóbbi 5 meccsünk (inc. PSG) 11 góljából csak három köthető a Hazard-Willian-Oscar-Fabregas négyes bármelyikéhez, jól mutatja, hogy bizony ez is egy szűk keresztmetszet. Már csak azért is, mert a védősorunk is ugyanennyit jegyez (Cahill+Ivanovics+Kenedy). Hiába volt remekbeszabott a gólunk, mert az igazi masterpiece, ha csak egyszer voltunk képesek összehozni.

Sok helyen mutogathatunk így utólag, ahol azt mondhatjuk, na, itt volt a meccs forduló v döntő pontja. Lehet az, amikor megkaptuk az első gólunkat, vagy, mikor az igazán pörgő Costa megsérült – lehet az sok más is; de talán leginkább az, amikor a 65. percben Willian, majd Hazard lövése nem ment be az egyik oldalon, míg a másikon a 67.-ben Ibrahimovics eldöntötte a továbbjutást. Talán oda lehet mutogatni, hogy ha a 65.ben 2-1, akkor a 67.ben nem 1-2 az állás. 1-1-nél, a Costa és Ibra gólja közötti nagyjából 40 percben volt egy “anything could happen” halmaz, de nem igazán tudtuk dominálni a meccset abban a szakaszban sem, pedig a két meccs 180 percéből talán ott játszottunk a legjobban.

Rosszul kezdtük a meccset, eldobtunk kb 20 percet az elején. Túl óvatosan kezdtünk, túl nagy respekttel voltunk az ellenfél irányába. Legfőképpen a középpályán lehetett látni a kontrasztot az első 45-ös két felében (meg aztán a második feles elején). A támadóink nagy része védekezésre alkalmatlan, ezt tudjuk jól, viszont presszingelni lehet védekező képességek nélkül is. A PSG jól használja Di Mariat és Ibrahimovicsot is, azzal, hogy sokszor és mélyen visszajárnak, ráadásul hasznosak az összjátékban, segítenek a középpályán az emberfölényes helyzetek kialakítására. Emellett a fhansziák igen jól használják a széleket is, ami persze eleve a 4-3-3-ból adódik ismétcsak, míg ha visszanézzük, mi mit csináltunk: középen erőltettünk mindent. Azpilicuetának sokkolót tettünk a bokájára, ha átlépné a fél pályát, a jobboldalt szinte egyáltalán nem használtuk, a balt is alig, és akkor sem jól. Egyetlen beadást, vagy keresztlabdát nem láttunk a mieinktől. A PSG sokkal inkább viselkedett csapatként, míg mi sokkal inkább bíztuk magunkat az egyéni képességekre. Ez ideális esetben nem gond, viszont amikor Hazard továbbra is szolid árnyéka önmagának, Will a jó kezdés után elszürkül, Pedro és Costa pedig sérülésből tér vissza, ráadásul, amennyire hinni lehet a híreknek, Costa és Hazard sérüléssel vállalta a játékot (amit aztán csereigénnyel igazoltak is), akkor az mondjuk úgy, hogy nem okos. És hát, 1-2 után pedig, amennyire szétesett a csapat, örüljünk annak is, hogy nem tartott gangbanget a PSG a Stamfordon.

És a kisebb fájdalom után akkor térjünk rá a nagyobbra: ezzel a húzással nagyjából aláírtuk, hogy a következő kiírásban a Chelsea nem nevez a BL-be. Tavaly ilyenkor egy jóval másabb hangvételű posztban, jóval másabb helyzetben azt írtam, hogy “lássuk be, ha nem akarjuk a hülyét tettetni, vagy Hendrixet játszani, ki lehet esni a PSG ellen, ez ellen a PSG ellen, ezt már a sorsoláskor is megmondtam.” Ez most is igaz, csakúgy, mint egykor. Csak hát akkor szimplán a továbbjutás volt a tét. Most ennél egy kicsit több: a jövő évi szereplésünk is itt állott, vagy bukott, és hát bukott. És tulajdonképp engem akkor sem a kiesés zavart, ahogyan most sem feltétlen. Viszont míg akkor teljesen más síkok mentén kellett elemezni a látottakat, most egyszerűen annyit kell mondanom, amit a meccs után is írtam: a küzdést, az akarást azért hiányoltam. Nem hittem, hogy erőből szétkapjuk a PSG-t, nem. Azt viszont reméltem, hogy itthon a megvalósultnál sokkal jobban tudjuk majd dominálni a meccset, még akkor is, ha ezt közepesnél erősebb csapat ellen a szezonban képtelenek voltunk egyszer is megtenni. A csapat teljesítménye nem volt csapnivaló, de erőtlen és lélektelen igen, az pedig olyan, mint a sör szénsav és alkohol nélkül: szar, és még csak nem is jó.

Sok minden így már nem maradt hátra a szezonra számunkra, a hétvégi FA meccs és még talán a PL is fenntartja nekünk a lehetőséget, hogy a nemzetközi indulásról ne kelljen lemondani, és legalább az Europa Liga megmaradjon nekünk. Ezt leszámítva lassan tényleg gőzerővel lehet koncentrálni a hogyan és kikkel alakítsuk át a csapatot újra ütőképessé projectre, mert sok mindenért már nem kell izgulni a hátralévő két-két és fél hónapban. Persze szeretném, ha belátná a világ, hogy nem a nagytakarítás ideje van itt, pedig a tegnapi meccs után sokan már megint az egész csapatot elkívánják a halál faszára, de legalábbis a felét – ez továbbra is kiábrándító. Az viszont tény, hogy valamivel nagyobb horderejű frissítésre lesz szükség, mint amit tavaly nyáron elkövettünk.  Addig ellenben, amíg nincs meg az edző személye, a továbbiakban gondolkodás egy óvatos irányvonal lehet csupán. A lényeg, hogy az erővonalak átrajzolódni és átrendeződni látszanak a PL-ben. Biztosra veszem, hogy mind a Leicester valószerűtlen végső győzelméért szorítunk itt, a következő szezonra viszont jó lenne ismét a trón köré belőni magunkat. Hiszen… a szerelem megmarad, a szerelem örök, a Chelsea örök. Persze ilyenkor sokat gondol arra az ember, hogy Cupido nem más, mint egy hájas, pucér barom, nyilakkal. 

 

  • Pingback: chASSmaster 7 – the final act | Zongoracipelő()

  • Frenky54

    Amit mondtam korábban is: a képen nagyon jól látható, h Tibó hol áll…esélye sincs a hosszú oldalra átívelt, átlőtt labdák hárítására. A laposan belőtt labda megfogására akkor lenne lehetősége, ha a kapu közepe felé helyezkedne, több ideje lenne reagálni,kivetődni. A második kapott gólnál a helyzet ugyan ez volt (DiMaria beadásánál), csak abban az esetben a másik oldali kapufát tisztelte meg jelenlétével.

  • kasata91

    Idősebbektől kérdezem, Cech 23 évesen már kész kapus volt ? Mert nem fair egy fiatal kapust aki előtt először nincs a liga legjobb védelme összehasonlítani a csúcson lévő klublegenda kapussal.
    Én bízom benne, hogy TC jó kezekben van és a benne lévő potenciált kihozzak belőle és kap maga elé egy épkézláb védelmet.

    • teljesen más eset volt, így nehéz összehasonlítani. A Chelsea előtt szerintem nagyon kevesen látták védeni (én sem), két szezon a Rennes-ben, aztán Ranieri elhozta a Chelseahez. Aztán pedig bekerült JM első szezonjában a kezdőbe Cudicini pre-season sérülése miatt, akinél a 4-3-3, stabil védekezés, és a minden meccset elég 1-0-ra megnyerni taktika volt napirenden. Olyan brutálkeményen védekezett a Chelsea, hogy Cech kapásból felállította a PL rekordnak számító 1025 percig nem kapott gólt, a csapat a szezonban azóta is rekordot jelentő 15 gólt kapott, 25! clean sheet mellett, és hát ugye 38 forduló alatt 1 vereség.

      TC-nek ehhez képest egy olyan csapat mögött kell helytállnia, ahol a védelem ingatag, nem állandó, és a csapat valamint a taktika sem épül annyira a védekezésre.

      Annyira már én sem emlékszem Cech debütjére, de emlékeim szerint Cech már akkor jól dolgozott össze a védelem tengelyével, ami a JT+Gallas v JT+Carvalho volt, jól irányította őket, és sokkal magabiztosabb volt a kapu előtti tér uralásában, mint a belga. Kürtőnek szerintem jóval több védenivalója volt, mint a csehnek az első szezonjában, így több bravúrt is hozott. Ja, és jobb lábbal, mint Cech 🙂

      • Endy919

        Meg nem kell nála félni minden rövidre tartó lövésnél 🙂

        • ez részben pont azért van, amit Franky54 lejjebb hibaként hoz fel, eléggé “kapufára” áll, jól védi a rövidet. Cserébe viszont nyilván a kapu előtti teret kevésbé jól tudja kontrollálni.

          Tibó (jelenleg) egy remek kapus, amíg a kapu közvetlen előterében, max az ötös vonaláig beszélünk. Magas, hihetetlen reflexei vannak, gyors, jó lábbal, ezért képes kiszedni olyanokat, amikre tényleg mindenki elismerően csettint, lövéseket, fejeseket, büntetőket. (Jut eszembe, jól lövi a büntetőt 🙂 )

          Én úgy látom, két gyenge pontja van, amit már írtam korábban is többször: az egyik a beadások, amik nem közvetlen a kapu előterét érintik (néha még azok is), a másik, hogy nem tud jól együtt dolgozni a védelem közepével. Talán túlságosan is tisztelte JT-t, vagy nem tudom, miből, miért alakulhatott ez ki. Lehet, hogy szimplán más természetű ember, így kapus. Cech sem volt sosem egy hangos, vezér vitéz tapasztalataim szerint, de a pályán viszont látszott, hogy ha a védők hibáznak, elmenne tettlegességig is, de simán kettéordította bárki fejét. TC más. Nála ilyen nem nagyon látni. Beszélt “erről” tavaly egy Friday Night Live-ban, egy kérdés kapcsán. Azt kérdezték tőle, hogy más kapusokhoz képest sokat “ünnepel” jó védés esetén (box a levegőbe, pacsi a társakkal, stb). Azt mondta, hogy igen, ő így szokta meg. Arra tanították, hogy egy bravúrt ugyanúgy meg kell ünnepelni, mint egy szerzett gólt, elvégre “ugyanúgy vezetéshez juttatja a csapatot”, az “ünneplés” pedig segít a sikerélmény megélésében, ezáltal a koncentrálásban a következő védéshez. Asszem valami ilyesmit is mondott: “ha hibázol mondjuk, azon túl kell lépni gyorsan, a meccsen nem járhat a fejedben, hogy ezt elb*sztad, mert akkor vége a meccsednek. A labda attól már a hálóban van, nincs mit tenni, viszont egy jó védés segít, hogy még többet tudj hozni belőle, ha kell”.

          Amúgy pont tegnap este volt vele egy fél órás interjú a chelsea tv-n, “the inside story” címmel, abban nem sok minden volt ezzel kapcsolatban, főleg arról szólt, hogy a karrierje hogyan alakult, stb, de pont bevágták ennek a FNL-nak egy részét, azért emlékeztem rá.

          Most már nem térek ki rá, mert így is hosszúra nyúlok, de érdemes elolvasgatni, miket mondanak róla Lollichon, Cech vagy épp Cudicini. Oké, ritkán nyilatkoznak az emberről (főleg sajátról) rosszat, de ha valakik véleménye számíthat ezen a téren, akkor az övék biztosan.

      • Petikee Sipos

        Mou igazolta le Cech-t nem?:O

        • Nope, ez általános tévhit.
          Cech a Sparta Prahanál a BL meccsek alatt hívta fel magára a figyelmet a 2001-2002-es szezonban, no meg a cseh U21-es válogatottal, mikor megnyerte az EB-t a franciák ellen. Egyből el is vitte a Rennes, aztán mivel ott is remekelt, az első hírek (2003 nyarán) arról szóltak, hogy SAF szemelte ki Barthez helyére. Ennek volt is alapja, amennyire tudni lehet, ezért “hirtelen” bejelentkezett érte a Real-Barca-Inter is, Ranieri is gondolkodóba esett, és elkezdte győzködni Abrát, hogy tegyenek ajánlatot.

          Elméletileg az első konkrét ajánlat tőlünk futott be Cech-ért, hogy volt-e más is, nem tudni, de a mi ajánlatunkat visszadobták először, mert keveselték az összeget. Akkor már Cech is olyanokat nyilatkozgatott, hogy szívesen költözne Angliába, és védene a PL-ben, így végül Abra is emelt az áron, és a téli ablak vége után, 2004 február 9-én megszületett az egyezség, hogy Cech nyártól 10,3M fontért cserébe a Stamfordra igazol.

          JM-et 2004 nyarán “igazolta” a klub.

          • bilala

            jaja, bar megteveszto mert a 2004-es szezon elejen jott, de igazabol mar joval elotte le volt zsirozva minden. relevans wikipedia: “Čech trialled with Chelsea in 2003. Their then-manager, Claudio Ranieri, wanted Čech to be understudy to Carlo Cudicini and made a transfer bid for Čech in January 2004.
            Although an initial bid was rejected, Rennes agreed to Čech’s move to
            Chelsea for £7 million in February. Čech signed a five-year contract, to
            commence in July 2004,”

            amugy nagyon kicsit visszakanyarodva a multkori eszmecserenkre (mit epitett fel mourinho, stb…) valoban erdekes megnezni, hogy az altalunk ismert, lassan tortenelmi homalyba veszo elso sikeres chelsea-ben kiket hozott mourinho, es kiket koszonhetunk ranierinek (valamint a mou utan erkezoknek)

            pl ranierinek: lampard, cech, gallas, duff, makelele, joe cole, (kiegeszitonek zenden, petit, geremi, bridge, crespo) mondjuk veron, mutu, parker triot is neki koszonhetjuk…

            • “amugy nagyon kicsit visszakanyarodva a multkori eszmecserenkre (mit epitett fel mourinho, stb…)”

              Miért, állítottam, hogy nem így volt? 🙂 Rémlik, hogy dumáltunk erről, de már nem igazán, hogy mit v mikor.

              • bilala

                ha jol remlik igazabol abban kulonbozott a velemenyunk, hogy mekkora szerepe is volt abban mourinhonak, hogy osszehozott egy olyan utos csapatot, ami utanna 7-8 evig szallitotta a sikereket, meg ha mar mas edzovel is. marmint a te ertelmezesed szerint nagyobb volt a szerepe mint az enyem szerint es ez volt az erved a csapatepitesi kepessegei mellett, szerintem meg nem feltetlenul olyan kimagaslo, mert azert kapott egy eleg jo alapanyogot, az meg, hogy “osszekovacsolta” oket elegge alapelvaras egy edzotol. de mind1, ebbe most ne menjunk ujra bele, mert multkor is elvitt alsohangon 1-2 orat mindkettonk munkapanjabol 🙂 maradjunk abban, amit a multkor is irtam, hogy majd valamikor 1-2 sor mellett

          • Petikee Sipos

            köszönöm az infót:)

  • Lavid Duiz

    Biztosak vagytok abban, hogy a klub akar az EL-ben indulni? Mert én nem hiszek ebben. Amikor döntőt játszottunk legutóbb a EL-ben Abra el se ment a meccsre.

    • 2 dolgot nem szabad elfelejteni: akkor a BL-ből estünk ki oda, most nem lesz más nemzetközi lehetőségünk. A másik, hogy a győzelem most automatikusan BL helyet jelent. Nem tudni, jövőre mit csinálunk a bajnokságban. Ha szerencsénk van, egyből visszatérünk a csúcsra. Ha nincs, akkor nagyon sokat jelenthet az az EL győzelem.

      Szóval igen, én komolyan hiszem, hogy az EL-t komolyan fogjuk venni. Látványosan.

  • bilala

    Narancs, Tetves és Dugo-ert kulon plusz pont! 🙂 (PS: csak nem olyan rossz a helyzet, csak nem vagyunk ennyire oregek….nemar… :))

    • mehheh… uram, én ezt már 2002-ben láttam. Az meg 14 éve volt 😀

      (nem mi vagyunk öregek, a többiek túl fiatalok 😉 )

      • bilala

        jaja nekem is ilyen 9-10. osztaly (2001-2002) remlik. tucatszamra vettuk at a remekbeszabott kifejezeseket a hetkoznapi szohasznalatba es nem egy azota is megmaradt. a zarojeles resszel muszaj vagyok egyeterteni (mert igy valamivel jobban erzem magam :))

        • nálam 2002, fősulival indultak meg ezek, ott terjedtek el a dolgok, haverok egy része ELTE informatika, másik része BME, ahol már akkor penge internet volt, hétvégente rack-kel komplett winchestereket cseréltünk, hiszen akkoriban még a 10Gb vinyó is nagynak számított 🙂

          Az örökzöld kifejezések közül pár még ma is él a haveri társaságban, ebből az egyik pölö a pucsút, pislog is 🙂 de nehéz is lenne meglenni egy “hinnye, de buta fatraktor”, “kinnállok, kaszálok” vagy a “viccelődünk halál előtt, krvaanyád” nélkül 😀 persze a “farokfasz” még mindig az egyik legkomolyabb dolog, amit a másik fejéhez vághatsz :DD ja, és egyik haver beceneve azóta is Omlás 😉

          • bilala

            igen-igen, nalunk is omlas volt a nagykedvenc. de mivel nalunk a parapentek volt az elso resz amit lattunk, abbol szemezgettunk a legtobbet. “aaa, don gatto radparkol az uthegerrel”, “anyad temetesen huncodkodjal te farok”, “bazmeg mar del van”, “tekernek mar egy lehozos dzsot..” “nem latlak…heheh…lehet am, hogy megiscsak latlak..” es a sort a vegtelensegig lehet folytatni. azt hiszem be is aldozok gyorsan egy fel orat a munkaidobol es megnezem mindharmat, eljen a produktiv pentek! 🙂

            nemreg pont olvastam egy cikket az alkotokrol, osszesegeben erdekes, de mondjuk ami megmosolyogtato volt, hogy szentuk allitotta a srac, hogy se alkohol se drog nem fogyott az alkotofazisban, amire szerintem kereken nulla az esely..

            • no igen, minden sora kincs 🙂 nehéz nem kiemelni ööö bááármit 🙂

              “se alkohol se drog nem fogyott az alkotofazisban” nyilván nyilvánosan nem vallhatták be, de ja, az létezhetetlen.

            • jajj, a legjobb csajozós dumát meg el is feledtem: foglak-duglak :DDDDDDD

              • bilala

                azaz :)))

  • Blue One
    • miért hiszi mindig minden sztár-szülő, hogy jót tesz bárkinek is azzal, ha nyilatkozgat égbe-világba?! Ezt sosem értettem.

      • Szerintem az kapcsolatban van azzal, hogy valaki a gyereke sikereiben éli ki magát. Oké, hogy az ivadék híres, de öt perc hírnév neki is járjon már.

        • egy fiatal srác esetében, ahol sok esetben még az apa a menedzser is, meg is értem (kb 16-17 éves korig). De egy huszonéves játékos esetében ez mindig annyira áá ööö nem is tudom… szánalmas? Degradáló? Gyerekes? Farokfasz 🙂

          • Ez olyan szvsz, mint egy adag kávé. Bizonyos időközönként kell, közben meg paralel módon öregedik a játékos.
            Egyébként ilyen “abridgek” terén szerintem a Death Note-é a legjobb. Nem tudom, azt ki látta, de szerintem a paródia legalább olyan zseniális, mint az alapsorozat:

    • A második gólja máig az egyik kedvencem, és az a meccs is máig az egyik kedvencem.

      • Endy919

        Dettó.

    • Tornando Ferres

      Hiányolom a felsorolásból, bár jó párat lehetne még mondani 🙂
      https://youtu.be/kj1AqNw6nhk

      • PuMa

        az egy BPL felsorolás volt szerintem, ez meg ha jól rémlik FA

  • JT és Hazard utazik, Costa nem. Hazard nem 100%-os, de fog játszani, azt mondta Hiddink. Nesze neked, Hazard fater 😛

    • Costát remekül összehoztuk magunknak. Vajon ki fog kezdeni ékként? Rámerjük a dolgot bízni Traoréra, vagy benyomjuk Hazard-t, a két szélre meg Willit és Pedrót?

      • kasata91

        Szerintem Traoré-Pato elviszi 60-30ba

        • Szerintem nincs az az Isten, hogy Patót ma bedobjuk. Max talán ha Rémy és Hazard is kiesik.

          • Rammschein

            Akkor már inkább a bajnokságban Patózzunk, ott már tök mind1… itt nagyon nem.

            • kasata91

              Akkor a 2 sörre igényt tartanék ha igazam lesz 😉

  • WudigessBoi

    Jól számolom, hogy a PSG nyolc fordulóval a vége előtt bajnok, ha nyer hétvégén?

    • Rammschein

      elég szar lehet az a francia bajnokság, a spanyoloknál legalább 3-an szórakoznak a címért. :DDD

    • Én azért a Monacotól többet vártam volna, legalább hogy egy kicsit szorongatják majd a párizsiakat, erre jól leengedettek ők is.
      A PSG-vel egyébként az a helyzet, ami a Cityvel, valamiért csesznek igazán rámenni egy klasszis edzőre. Ancelottinak dobtak ugyan mentőövet, amikor sehova máshova nem mehetett, de már három éve építkeznek a Blanttal, aki bár tehetséges és intelligens szakember, mégsem az az igazi elitszint, akivel megnőne az esély egy-egy nemzetközi díjra is.

      • gorkaf78

        sztem egy jó sorsolással idén ott lehet a PSG a BL cím közelében. Ha összekerülnek a köv. körben egy Benfica-Wolfsburg páros valamelyikével, és el tudják később is kerülni a Barcát, akkor simán döntözhetnek, egy meccsen meg bármi lehet…

        • Rammschein

          Remélem kikapnak egy Reál Margitot… 😛 😀

      • Endy919

        Azért szerintem Pep elég nagy klasszis a Citynek.

        A Monaco meg egy közepes csapat. A francia ligában elég ennyi is a második helyhez , de a PSG keretétől nagyon nagyon messze vannak .

        Kb a Stokehoz hasonlítanám őket keret minőségben.

        • Pep valóban elég nagy klasszis, akit azután hozatnak, hogy több, mit fél évtizedig szenvedtek az európai porondon Mancinivel meg Pellegrinivel.
          A Monacoban nem olyan rég még Falcao, Hamesz, Kondogbia, Abdennour, meg Kurzawa hozta meccsről meccsre a pontokat olyan tehetségekkel feltöltve, mint Martial meg Carrasco.
          Sokkal többek voltak ők, mint egy Stoke, és simán elérték volna a PSG szintjét, ha nem kapják őket szét (többek között az említett fővárosi csapat).

          • Endy919

            Moutinho … tehetségek közül Ocampos sem volt rossz.

            De ez számomra egy Machackala féle fellángolás volt .

  • Az megvan, hogy ma van az évfordulója a csapat legsúlyosabb vereségének, amit még a hatvanas években az Everton(!) mért ránk?

    • a Chelsea heaviest defeat a Wolves ellen volt, 1-8 (1953)
      Az FA-kupában pedig 0-6 a Sheffield W ellen (1913)

      Az Everton ellen a legdurvább vereségünk 0-6 volt, 1978-ban a ligában. Az FA-ben még csak 1-0-ra vertek el.

      • No, hát jók a források megint.

      • gorkaf78

        “a Chelsea heaviest defeat a Wolves ellen volt”
        ez egy beautiful hungarian mondat was 😀

        • ugye hogy ugye 🙂

  • kasata91

    Olivér Mihály koma lesz a mai síppal rohangáló világtalan.

    • Rammschein

      egyre megy, mindegyik hülye. :DDDD