A számok nyelvén

Harcba indulunk, méghozzá nem is akármilyenbe. A haditerv az, hogy ádáz ellenségünk szentélyében ülünk tort ma este. A helyzet úgy kívánná, hogy egy 300-ba oltott Minden héten háború hangulatát idéző indulót fújjak a következő hasábokon, ehhez képest visszafogott, mértéktartó, a lehetőségek horizontján elrévedő, statisztikákkal pepecselő beharang következik alább.

Kezdjük egy érdekes és egyben dicsőségteljes számmal: a Tottenham-Chelsea lesz az első olyan párharc a Premier League történetében, amelyre immáron ötvenedszer kerül sor! Persze ez – mármint hogy ez az első ilyen – a sorsolás szeszélye is, hiszen e két gárdán kívül van még négy „alapítóatya” (Arsenal, Everton, Liverpool, MU), akik az újjászervezett élvonalnak indulása óta, vagyis 25 éve tagjai, így ezt a mérföldkövet eléri nemsoká még pár klasszikus. Maradva a derbinél ide kívánkozik, hogy a legtöbb győzelemmel (26) és a legtöbb rúgott góllal (92) is őket keserítettük a PL indulása óta. Az egymás elleni egyébként brutálisan felénk billen: 26-19-4 (még a WHL-en is 10-10-4 a javunkra). Ítél a történelem…

Itt épp 6:1-re győztünk a WHL-en

Persze a tét nem emiatt óriási. Tizennegyedszer győzhetünk zsinórban, amivel beállíthatnánk a PL-rekordot, ráadásul – ellentétben az Arsenallal – egy szezonon belül hozhatnánk a dolgot, ami szerintem überelné Wengerék szériáját, még ha kilóra ugyanaz is lenne a kettő. Ha pedig ez nem lenne elég, itt a nagy lehetőség, hogy oda-vissza elkapjuk a Tottenhamet.

Erre – mármint hogy hat pontot szerezzünk a spúrok ellen egy éven belül – utoljára a 2005-2006-os idényben volt példa, akkor 2:0-ra nyertünk a WHL-en (Del Horno, Duff) és 2:1-re otthon (Essien, Gallas – Jenas). Az egy olyan bitangerős, 91 ponttal bajnok Chelsea volt, amelyik képes volt gyors egymásutánban egy kilenc- és egy tízmeccses győzelmi széria kiépítésére is, a 20. győzelem pedig már a 22. fordulóban összejött (20-1-1). Napjainkban bajnoki címről még nyilván korai értekezni, de a történelmi dolgokat Conte is szépen kanyarítja a mostani (papíron szerintem gyengébb) csapatával.

De ne legyen kétségünk: Pochettinoék minden porcikájukkal vágyják az ünneprontást. Mi vettük el a veretlenségüket és mi vehetnénk el a hazai veretlenségüket is, hiszen odahaza eddig impozáns 7-2-0 a mérlegük, mindössze a Liverpool és a Leicester csent el tőlük 1-1 pontot. Ha pedig mindez nem lenne elég, az Arsenal botlása miatt megvan a lehetőségük fellépni a dobogóra – ehhez persze nyerniük kéne. A formájukra nem lehet panaszuk, hiszen négyes győzelmi szériában vannak, ráadásul azt sem lehet mondani, hogy elaprózták volna, hiszen 13:3-as gólkülönbséggel sikerült mindez.

A White Hart Lane-re amúgy sem győzni járunk sajnos, bár az ominózus oda-vissza óta azért volt ott pár szép pillanatunk. Legutóbb – még Di Matteo kezei alatt – 2012 őszén távoztunk onnan a jól megérdemelt három ponttal, akkor 4:2-re sikerült nyerni. Azóta José guríthatott ott háromszor, de a két döntetlen mellett egy csúfos vereség esett csak le neki. Külön intő jel, hogy az egy 20. fordulós meccs volt az esztendő első bajnokiján…

Legutóbb még a Mata-vezette Chelsea győzött a WHL-en

Ha tippelni kéne, azt mondanám, ma kisiklik a mókavonat. Persze még a Tottenham otthonában sem kell feltartott kézzel pályára lépnünk, elvégre nem a legyek hordták össze azt a 7-1-1-es mérleget eddig idegenben, zsinórban hat győzelemmel, arról nem is beszélve, hogy nyertünk mi már az Etihadban nem is oly rég. Fontos az is, hogy az elmúlt fordulók eltiltási hulláma után most Conte mindenkire számíthat, no meg az sem mellékes, hogy a karácsony utáni meccsdömpingben kettővel több nap jutott nekünk, mint soros ellenfelünknek. Mégis azt mondom, hogy rosszkor jön ez a meccs, ami papíron benne van abban az idei háromban, ahol a legkevésbé sanszos a győzelem. Már a Stamford Bridge-en sem ízlett nekünk a spúrok játéka, most ráadásul a lelátóról sem a pozitív energia árad majd.

Egyszer már elkaptuk őket

Pokoli nehéz meccs vár tehát a csapatra. Mondanom sem kell, hatalmasat ütne egy győzelem (14-es széria, Tottenham oda-vissza, 8 pont fór a második Poollal szemben), ám ez számomra inkább vágyálom, mintsem elvárás. Talán erőt adhat a srácoknak, hogy hétvégén FA kupa (mi a Peterborough Unitedet fogadjuk), ahol lesz mód kicsit szusszanni mindazoknak, akik ezt a parádés szériát szinte elejétől a végéig a pályán hordták ki rengeteget melózva.  Reméljük a legjobbakat! Továbbra is Blue Is The Colour!